Tekintettel arra, hogy tegnap sikerült egész jól bekarmolni, hazudnék ha azt mondanám, frissen és üdén ébredtem. Nagy szerencsém, hogy sosem vagyok másnapos, mert akkor nagy bajban lettem volna. Persze ettől még kár volt meginni az összes szilvahordós szilvát, abban lehetett valami, mert azt azért éreztem, hogy a fejem valahogy nincs a helyén. Nem is keltem korán, pedig a lustálkodós nap a vasárnap, nem a szombat. Már régen világos volt, mire sikerült változtatni az elhelyezkedésemen az univerzumban.
De a sors úgy hozta, hogy nem csak én nem vagyok százas ma reggel. Szegény Whisky kutya, amíg elszívtam a reggeli kávém, kétszer hányt és kétszer ette vissza gyorsan. Fúúúj. Na azt hiszem ez a látvány sem tett jót nekem. Ugyanakkor egy pohár víz és a forró zuhany már elkezdett változtatni a helyzeten. Már tudtam örülni a “reggeli” 12 foknak, ami csak melegedett a nap folyamán. És büszke vagyok magamra, mert a reggeli tornához ugyan semmi kedvem nem volt, de lenyomtam azt a kemény 5 percet. A második kávé és a kinti csiripelés meg egyenesen feltöltött. Szóval későn, de kezdődhetett a nap.
Kolbász zsíron sütött szalonnás tojás volt a reggeli, aztán mentem a bótba, Kellett sárga ződbab a főzelékbe. Na ez sem volt egyszerű, mert vajbab meg sárga hüvelyű zöldbab is fagyoskodott a fagyasztóban. Én meg aztán pont nem tudom mi a különbség a kettő között. A képen egyformák. Nem voltam hát rest, megkérdeztem az egyik eladót. Mosolygott rám, csillogó szemekkel közölte, fogalma sincs. Hát akkor majd meglátom, gondoltam. Kár, hogy az egyik háromszor annyiba kerül, mint a másik.
Viráglocsolás közben észrevettem, hogy a túlélő virágom nagyon beindult. Gőzöm nincs egyébként, hogy ő micsoda. Mert virága sosem volt, csak zöld levelei. Már a második levelet hozza, mióta karácsony előtt behoztam a házba. Most már van neki négy. De legalább már biztos, hogy őt nem sikerült kinyírni.
Csodálatos nap van ma kint. Komoly erőfeszítésbe kerül, hogy bent válogassam a papírokat és ne kint legyek a kertben. Pedig bagózás közben megláttam az idei első méhecskét. Az első pillangót, ami pont olyan volt, mint amilyet megmentettem tavaly. Sebaj, haladok a papírokkal, most az a lényeg. Sajnos a rendhez a dobozokon keresztül vezet az út. És én szeretném, ha rend lenne. Végre újra tudnék rendes étkezőasztalnál enni. De jó is lenne. Ugye milyen kis dolgoknak is lehet örülni? Még mindig várom egyébként, hogy ezek milyen virágok lesznek. Lassan bújnak csak elő.
És mivel nem hiszek a gyors meggazdagodásban, ezért lottózok. Na nem ezt szerettem volna írni. Inkább azt, hogy jelentkeztem egy pénzügyi tréningre. Egy szombat délutáni fejtágítás, gondolatébresztő, áttekintés befektetésekről, a pénzügyi világról. Csak úgy szembe jött, és gondoltam két doboz cigi árát megéri. Na kiderült, hogy rajtam kívül még 850 ember gondolkozott így. Sokan csaptak le a lehetőségre, mint gyöngytyúk a takonyra, ahogy mondani szokás.
És nem bántam meg. Sőt, így utólag azt bántam volna, ha nem veszek részt rajta. Úgy volt, hogy csak pár óra az előadás, de a “tanító” olyan korrekt volt, hogy késő estig (bőven az után, amikor már el szoktam menni csicsikálni) válaszolt mindenkinek minden kérdésére. A legutolsóra is. A kérdésekből legalább annyit lehetett tanulni, mint az előadásból. Információ tuladagolásom is lett. Szóval most némi tudást vettem a pénzemen. Erre legalább megéri költeni. Ettől okosabb leszek, a pálinkától csak hülyébb. És nagyon jó, hogy egy felkészült, több diplomás, több egyéb pénzügyi végzettséggel is rendelkező szakembertől lehetett tanulni. Aki nem csak elméletben tudja, hanem a gyakorlatban is alkalmazza, amiket elmondott.
Ma is megérte élni.
