Újabb madárcsicsergős reggelre ébredtem és örülök neki, hogy a mai reggel sem telt el hiába. Amellett, hogy megjavítottam a szenzoros szappan adagolót, volt még időm összedobni egy tiramisut. Persze véletlen fahéjjal szórtam meg a tetejét, a recept meg kakaót írt. Segáz. Este, mielőtt megkóstoltam volna, kapott kakaót is. Dupla élvezet. Egész jó lett. Hab könnyű lett a krém, kicsit folyós nem kötött meg rendesen (vagy kevés babapiskótát tettem bele), de az íze jó.

És a legjobb az, hogy múltkor vettem ezt a 8888 forintos mindenre jó konyhai masinát, amit eltettem B (C) tervnek. De azóta sem szereztem be másik kézi mixert, így ezt kellett használni és hűha. Úgy felverte a habot, hogy én is meglepődtem. Szóval igazából csak a teljesítménye a probléma, mert a sűrűbb krémek kevergetésére nem jó. Viszont másra használható. Szuper! És még valami. Rábukkantam a szekrényben a régi kézi mixeremre. Azért vettem újat, mert úgy emlékeztem, hogy az nem jó. Pedig jó, csak éppen az egyik keverőszár eltört. El is döntöttem, hétvégén megnézem, hátha a mindent kapni boltban van ilyen is.

A kert ma mintha feléledt volna. Sokan voltak erre a csiripek. Szépen sütött a nap is. Észrevehetően nyúlnak meg a nappalok szépen lassan, percről percre, napról napra. Már alig várom a tavaszt és az óra átállítást. Egy nap a gasztronómia jegyében, mondhatnám ezt is. Mert ebédre lazacba tekert mustáros darálós kekszet ettem, mellé szója szószba mártogatott kovászos uborkával. A desszert meg sós vízben konfitált Kinder tejszelet volt. (-: Nem nem… de már nem merem leírni mennyire tele zabáltam magam ma is.

Este folytatódhatott a papír válogatás. Durva miket találtam. Egész este egyetlen mappát sikerült átnézni. És a négy dobozból még csak az elsőnek a vége felé járok. Ha tegnap azt írtam, hogy kirajzolódott előttem az élet történetem attól kezdve, hogy kirepültem a családi fészekből, akkor ma azt kell írnom, hogy az emlékek jóval korábbra repítettek vissza. Ez az én történelmem. Olyan dolgok, amik miatt ma az vagyok, aki. Imádtam ezt az estét. És szerintem a többi doboz is megannyi titkot rejt még, amik felfedezésre várnak.

A teljesség igénye nélkül, csak pár dolog. Megtaláltam az első jogosítványom fénymásolatát. Róla az akkori képmásom nézett vissza rám. Ezer éve nem láttam magam ilyennek. Mennyit változtam. De megtaláltam életem első porszívójának, hajszárítójának, háztartási létrájának és minden vacaknak, felújításnak a számláját, ami kellett a külön élethez. Még annak a kézi régi mixernek is, amiről fent szót ejtettem. Meglett az első laptopom számlája és papírjai is, amin a diplomamunkámat írtam. Már azt is elfelejtettem, hogy amikor jól tanultam (mert ilyen is volt egy darabig), ösztöndíjas voltam az egyetemen. Megvannak a banki kivonatok. Az első mobil telefonszámom szerződése is meglett, 2001-ből.

Találtam egészen kifakulva, alig olvashatóan egy zöld nyomtatványt. A fejlécében az állt, helyszíni bírság. Először nem tudtam mi az, de ahogy megfogtam, abban a pillanatban beugrott a jelenet. Tárnokra autózok éppen. A település határában egy jól belátható kereszteződéshez érek, lassítok, körbe nézek, nem jön senki, tovább megyek. Mellettem a lány, akinek éppen udvarolok, haza viszem. Pár méterre a kocsma mellől egy kabátos faszi integet. Rendőr. Megállít. Közli, hogy nem álltam meg a stop táblánál. Életem első büntetése! Wow! De ciki volt…

De olyan is volt, hogy Békásmegyerre gurultam éppen, nőzési szándék által vezérelve, amikor belehajtottam egy hatalmas kátyúba. A környezetét már különféle dísztárcsák színezték ki. Kihívtam a rendőröket, mert oda lett az alu-felni, a gumi. Kezdődött a harc a bürokráciával, ugyanis a közterület fenntartók voltak felelősek az úthibáért, én meg gondoltam fiatalon, majd benyújtom nekik a kártérítési igényemet. Amit persze el is utasítottak. Viszont én eltettem minden papírt, iratot. És fényképet! És mit látok? Nokia 6310i. Az a telefon, amiért képes voltam Dunapatajig menni, hogy jó áron megvegyem a spórolt pénzemből. Nagyon menő volt. Lehetett rá (nagyon retró, fekete pixelekből álló) képernyő képet tenni. És sokan ezért még fizettek is. Úgy emlékszem emelt díjas sms-t kellett küldeni és megkaptad a kiválasztott képet. De én megcsináltam a saját fényképemből és rátöltöttem. Le kellett hozzá tölteni egy szoftvert a számítógépre, és azzal a rajta lévő sms-eket is lehetett kezelni, meg még pár dolgot. És most a cigaretta csikkek mellett, a méret kedvéért a kátyúba óvatosan elhelyezett régi telefonom képernyőjéről is én nézek vissza magamra. Huhh..

Végül akkorákat ásítottam, hogy majdnem bekaptam egy mappát. Úgy döntöttem holnap is lesz nap.

Ma is megérte élni.