A feltett kérdésre a kutyák biztos tudják a konkrét választ. Viszont azt már én is tudom, ha ugatásra ébredek, akkor kábé fél három van. Ez sorban a második alkalom, amikor óramű pontossággal ébresztenek az értelmetlen ugatással, de már máskor is ilyen tájban ment kint a hacacáré, csak akkor még fél kettőt mutatott az óra. Pont a legjobb álmaimból kellett nekik felriasztani. Ugyanakkor ebből az következik, hogy ha van bármi értelme az ugatásnak, akkor az nem emberi, mert nem igazodik ahhoz, amit az óra mutat.

Fagyos idő van kint reggel, vékony jéghártya húzódik a hátsó épület esővíz gyűjtőjének a tetején. Remélem a szilvafa megússza, mert nagyon virágzik. Az áram krízis is tovább gyűrűzik. A fürdőszobában már hónapok óta nincs világítás, csak a spot lámpák a tükör felett. De ma reggelre kettő abból is beadta a kulcsot. Hát szépen lassan eljutok majd odáig, hogy rendbe rakom a villanyszerelést. Csak előtte ki kéne üríteni a doboz szobát. Úgyhogy ki is pakoltam azt a bujkáló dobozt. Jól megetettem a szelektív kukát sok műanyaggal. Csak azt tettem el, ami tényleg kell vagy kellhet, így elég volt neki egy negyed akkora doboz is. Na jó, amikor nem néztem oda, akkor beletettem nagymama régi nokedli szaggatóját is.. hátha majd egyszer alapon, meg valamiért tetszett a lukas palacsintasütő.

Ebéd után aztán ismét nézelődtem, sétálgattam egyet az amúgy nem túl jó időben. Néha olyan szél fúj, hogy ma idefújta egy félig törött autós gumiszőnyeg felét. Ráadásul jobbról fúj a nagy szél, ez meg a baloldali kerítés közelében landolt. Amekkora meleggel robbant be a tavasz, úgy vissza is vett. Azért lőttem egy képet valamiről, amiről fogalmam sincs mi lesz. Valószínűleg valami virág, de nagyon beindulni látszik.

Este aztán jött a munka utáni jól megérdemelt cipekedés. Bőröndök, zsákok, megtömött dobozok, egyebek költöztek ki a házból a garázsba. Most kezdődik az az időszak, amikor a munka utáni munka közben vagy után ki lehet ülni egy sörrel a kezemben és meredten bámulni a naplementét. Tetszik. Szeretem.

Szóval jól elment az idő este. Teszteltem a fürdőszobai mérleget is, jó-e még benne az elem. Biztos elromlott, mert azt hiszi, hogy 5 kilóval több vagyok, amióta a birtokon élek. Vagy itt erősebb a gravitáció, mint máshol. Este aztán kattogtam egy kicsit, hogy vajon mikor lesz kész a félkész életem. De rájöttem, hogy sosem. Ezért kár teperni. Mindig lesz hova tovább. Csak néha azt kell majd mondani, hogy stop. Ennyi volt, a többit majd majd.

Ma is megérte élni.