Sokat morfondíroztam ma azon, hogy minek is írom le ide a dolgaimat. Zabálok, pakolok, iszok, néha mókolok valamit valahol, főzök. Kutyát sétáltatok néha. Szóval unalmasan, egysíkúan éldegélek, mint mindenki más. Lehet, hogy kéne egy téma, amiről bővebben írhatnék, mert ez így dögunalom. Talán. Ha kívülről nézem más szemmel a leírtakat, akkor igen, úgy tűnhet. Ellenben nekem ez most mind mind élmény. És ha ez így van, hogy a normális, átlagos dolgok nekem élménynek számítanak, akkor úgy látszik még van hova felhúzni magam a mélyből. És miközben ezek a gondolatok forogtak bennem, kipattant valami.

Oké, akkor az egészséges önbizalmam már a helyén. Akkor már csak minden más van hátra.

Megint egész nap ment a csicsergés, a verébmozi a kertben. De jöttek a gerlék is tollászkodni. És megjelent megint a fekete csőrű rigó. Biztos nem varjú, mert annak kicsi. Pont olyan mint egy rigó, csak nem sárga a csőre. Sikerült is lencsevégre kapni:

• 
• 

Mivel reggel bepaníroztam a jó vastag párizsi szeleteket, adódott, hogy csináljak megint hab könnyű finom bundás kenyér falatkákat reggelire.

A reggeli és az ebéd is isteni volt. Ma egy másik gondolat cunami is keresztül ment rajtam. Elköltöztem. Egyedül (na jó, két kutyával) a semmi közepére. Oké, van ez így. Rendben tartom a házat belül és kívül is. Na jó, belül most van egy jó nagy "kis" kosz és kupi a válogatás miatt, de az nem tarthat örökké. Ha meg végre rend lesz, akkor úgyis szétvésem a házat, mert újra kell szerelni a villanyt. Tulajdonképpen még nem sikerült éhen halni sem, és szerintem büdös sem vagyok. Ha az lennék se zavarna, engem, mert biztos hamar megszoknám. Húbaz... lehet, hogy büdös vagyok és nem is tudok róla? Egyedül is mindent meg tudok csinálni, amit meg nem, azt meg csak ki kell találni, hogy csináljam. Ha meg végképp nem megy, akkor vagy nem fontos annyira és le lehet sz*rni, vagy kérek segítséget. :) De még akkor is van döntési lehetőségem.

Szóval ha ilyen fantasztikusan elvagyok egyedül is, és még jól is érzem magam, akkor felteszem magamnak a kérdést: Egy nő, mit tudna hozzá tenni az életemhez? Egyszerű:

Társ. Család. Szex.

És mit tudna elvenni? Na ez ennél jóval több. Nem jól áll a mérleg. Ott kezdődik, hogy önbizalom, magabiztosság... és ott ér véget, hogy józan gondolkodás. Kell, hogy valaki megmondja nekem, hogy mit kellett volna, vagy kéne csinálnom? Nem. Kell, hogy megmondja mit nem csinálhatok? Nem. Kell, hogy egyáltalán beleszóljon bármibe is? Nem. Kell, hogy hibáztasson bármiért? Nem. Kell nekem ezt hallgatni folyton? Nem. Nem kell a kontroll, se a szabályok és korlátok, se a kötelezően elvárt dolgok.

Hadd legyek önmagam!

A fentiek nem azt jelentik, hogy egy hímsoviniszta disznó akarok lenni, és minden nő fogja be, egy dolga van: terpeszteni ha kérem. Egyszerűen azt jelenti, hogy ha valaki uralkodni akar felettem, az sikerülni is fog neki. Ideig, óráig. Csak kár az időért. Aztán ezzel a hozzáállással lehet, hogy örökre egyedül maradok. De az is lehet, hogy nem. És lesz nyugalom, meg béke, gyűrű meg kettyintés, majd annak az eredményei. De ez csak ebben a sorrendben megy. Fordítva lehetetlen. Na ez jól kijött belőlem. Panaszkodás vége. Ámen.

Este beszéltem telefonon jó sokat. Meglepő emberi sorsok, történetek vannak. Érdekes volt hallgatni. Iszogattam pálinkát, sört, papírokat pakolni nem volt kedvem. Néha kimentem egy-egy tüdőropival a jó levegőre. A vidéki idillt csak a szomszéd artikulálatlan üvöltése törte meg. Azt hiszem kicsit a pohár fenekére nézett. Gondoltam átmegyek, megkérdezem kell-e segítség. Aztán gondoltam majd ha szirénázik itt egy autó, akkor átkukkantok. Kukk! Aztán gondoltam nem az én dolgom, inkább bekapcsolom a tévét, úgyis ott is az megy. Persze azért az elengedhetetlen házimunka sem maradhatott el, ebből valahogy minden napra jut valami, a mosogatáson és a konyha rendbe tételén túl.

Végül nekivágtam az ismeretlennek. Elutaztam az álmok birodalmába. Ma is megérte élni.