Kár volt előre örülni a medvebőrnek. Eddig tartottak a nyugodt éjszakák. Megint ment a vau, vau, vau, vau, hajnali 1 órakor. Még csak nem is a szokott időben. Semmi kedvem nem volt felkelni, inkább szenvedtem egy darabig és reméltem, hogy vége lesz, de nem úsztam meg. Némi elemlámpázás után csend lett. De az éjszakának már lőttek, reggel és egész délelőtt olyan kótyagos voltam, mint egy ingaóra.
Az is lehet ám, hogy nem kellett volna megenni a két hete lejárt virslit, de már csak azért sem adtam a kutyáknak. Elég jól rá is ült a gyomromra egész sokáig. Hát most tanultam megint valamit a szavatossági időről. Ha nem büdös, de rég lejárt, inkább ne edd meg. El is döntöttem napközben, hogy este iszok egy két P vitamint. Még akkor is, ha az az én szavatossági időmet csökkenti. Az utolsó betegség, ami elkapott az a Covid első hulláma volt, azóta sem voltam beteg. Meg előtte sem emlékszem utoljára mikor. A rendszeres megelőzés fontos!
Ismét találtam meglepetést a kertben. Itt-ott nyílik egy két százszorszép.
A komposzt is nagyon szuperül néz ki. Kívül belül nedves. Kapartam is bele még a hétvégén egy jókora lukat és beletöltötten a háztartási biohulladékot. De hogy véletlen se unatkozzak (nem mintha semmi dolgom nem lenne), az ebek is tesznek róla, hogy legyen mivel múlatni a perceket. Múltkor összeborogatták az esővíz gyűjtő „rendszert”. Az egymásra állított vödröket. Hát most úgy érezték ideje őket darabokra is törni. Azért néha szívesen elküldeném őket Timbuktuba.
A legjobban nem a vödör zavar, mert teszek rá, van másik, hanem a műanyag szemét. Éltem olyan házban, ahol a kert bizonyos részén nem lehetett ásni, mert vödörnyi számra fordult ki a fém és mindenfajta hulladék a földből. Ez egy tiszta hely, szeretném ilyennek megőrizni. Ha véletlen látok valahol valami műanyag kötözőt, csavart, akármit, akkor azért mindig lehajolok. Erre ezek a dögök, akarom mondani dogok, termelik itt nekem a szemetet. Valószínűleg őket nem boldogítja, hogy cigizés közben ezt kell nézni. És a többi hasonlót...
Hát ennyi, este még egy kis szoba tervezgetés, méricskélés és csókkolom.
Azért, ma is megérte élni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.