Erősen el kell gondolkoznom azon, hogy mikor veszek végre a kutyáknak kiképző nyakörvet. Ez nem normális, hogy Whisky éjszaka egyedül ugatja a semmit. Kópé is csendben volt. A környező összes kutya csendben volt. De neki egyedül nagyon mondania kellett valamit. És mire rászántam magam, hogy felkelek, rászólok és elindultam kezemben az elemlámpával, addigra elhallgatott. Még lecseszni sem tudtam. És utána jött az órákon át tartó forgolódás. Mennyivel egyszerűbb lenne ilyenkor megnyomni a gombot, az áram kicsit megrázza az ebet, és fel sem kellett kelni.

Rekreációs céllal elmerültem a habokban. Hátha magamhoz térek. Gondoltam majd fél órát melegszem és indulhat a reggel. Amire kettőt pislogtam eltelt két óra. Viszont közben elkezdtem tervezgetni a gyerekeknek a húsvéti tojáskeresés rejtvényeket, rímes versikés feladványokat írtam. Ennek eredményeképpen a főzést, sütést teljesen elengedtem mára is. Még ahhoz sem volt kedvem, hogy valami értelmes reggelit csináljak, maradt a zabkeksz + yoghurt. Az ebek viszont irtóra szerencsések. Mondtam nekik múltkor, ha én nem alszok, ti nem esztek. Vagy ugattok éjszaka, vagy kaptok enni. A kettő együtt nem megy. Kivéve, ha a szomszéd néni felakaszt a kerítésre némi finomságot nekik. Szóval azt megkapták a büdöskék.

Megint dél lett, mire három kávé és némi házimunka után annyi életet küzdöttem magamba, hogy kimentem a kertbe, hót fáradtan persze. Segítségemre volt a feltöltődésben a verébmozi. Megunhatatlan élmény, naponta látom, hogy szorgalmasan hordják be a puha tollakat az odúkba. És igazam volt tegnap, sokkal jobb így kinézni az ablakon, hogy az előkert is rendben van. Fahéjas habos kávét is ritkán iszom, de most ez is nagyon jól esett.

Szó mi szó. Csodálatos délutánt töltöttem kint, egészen sötétedésig. A ház előtti járdán is rendet raktam, szebben néz ki az utca és mivel nem telt meg a furik, találtam még gereblyézni valót. És még mindig van, ahogy megyek egyre hátrébb. Mondtam a kutyáknak szerzek egy kordét, azt jól a nyakukba akasztom, nehogymá’ nekem kelljen a taligával mászkálni. Vegyék ki a részüket a kertészkedésből. Azt meg ha üres, akkor már csak hobbiból is megpakolom nekik téglával. Hehehe…

Mivel ennem azért kell, az ebéd sült kolbász lett. Nem panaszkodom, jól laktam. Az összes száraz virág le lett végre vágva, a birtok minden eldugott sarkát is beleérte. Csak az maradt meg, amit még nem látok alulról hajtani. Egyre szépül a birtok. Találtam lila kankalint is, csak sajnos kinyírta a gereble, mert az avar alatt volt. És igen, jól éreztem tegnap, mindent ledarálni két és fél óra volt. Szerencsém is volt, mert bekerült valahogy egy kavics a gépezetbe (eddig is tudtam, hogy hajlamos a gép a köpködésre, de a követ úgy hajította ki, hogy majdnem fejbe vert vele) és pont addigra ment ki a kés éle, mire befejeztem az utolsó ág darálását. Ilyen csoda darálék kerül a komposzt halomra, ami igencsak felduzzadt mostanra. Tudom, kéne építeni neki egy keretet, de amíg nem tudom mennyi gyűlik össze egy évben, addig mekkorát építsek? És ugye hármat szeretnék....

Élmény is adódott bőven. Hiába a gép hangos zúgása, a cigiszünetben mikor csend lett, jöttek a tengelicek, tőlem pár méterre iszogatni az esővíz gyűjtő fazékból. Találtam egy egészséges diót is a hátsó kerítés mellet. Majd holnap kirakom a madaraknak, kell az nekik, nekem meg, hogy lássam. Illetve észre vettem, a dindzsában nyílik a Jácint. Végre tudom milyen virág! Oooh yeah. (-: És akkor már csak az élményfotók vannak hátra. 

Este már csak egy pihentető sörözésre jutott idő a naplementében. Illetve meglocsoltam esővízzel minden benti virágot és a palántákat is. Most már nőhetnének kifelé.

Ma is megérte élni.