Mosolyogva ébredtem reggel. Meg kellett nézni még háromszor a grafikákat, amiket tegnap csináltam. Még mindig hatott a szer. Örülök, hogy a többieknek is tetszik. Ugyanakkor bár tervbe volt véve, ma reggel mégsem főztem, jobb dolgom akadt. Demizsont kell szerezni, mert végre több, mint fél év után, végre, végre kifőzték a cefrém. Három falu különböző gyümölcsei. Vegyi gyümi lesz, valamilyen. Az én falumban nem kapni olyan demizsont, ami tetszik. Így kinéztem üzleteket három szomszédos településen és gondoltam megyek egy kört. Egyből az elsőben kaptam is. Jó drágán, de ez van. Na de akkor már ha kocsiban ülök, elmegyek a Penny-be és megveszem, amiket eddig a listára írtam. Legközelebb nem kell annyit cipekedni és akkor egy másik gazdabolt is útba esik, ahová csak a szemem meresztgetni tervezek vagy nem tervezek bemenni.

Túl sokáig gondolkoztam, hogy akarom-e az időt tölteni ezzel a szem meresztgetéssel. De ha már meg kellett állni egy vasúti átjárónál, beírtam a Waze-ba. El is vitt 6 km-rel odébb, a semmi közepére, a főútvonalról lekanyarodva egy körforgalomba, hogy ott forduljak meg és onnan menjek vissza a vasúti átjáróhoz 6 kilométert, ahol álltam, mert az üzlet ott volt mögöttem 150 méterre. Nem mentem. Viszont leesett az arcom. Alig tudtam visszaragasztani. A körforgalmat körbevette egy meglepetés szórakoztató központ. A SEMMI közepén: Termál, Kalandpark, Aquapark csúszdapark strand, piknikező tó, estébé. Szóval, ha termáloznék vagy csúsznék egyet, nincs messze. Ismét egy remek meglepetés.

Délre értem haza. Sem időben, sem üzemanyagban nem voltam hatékony. Kétszer mentem vissza a Penny-be. Elsőre nem sikerült eldönteni kell-e nekem az a molnárkocsi. De az autóban hazafelé végig osztottam, szoroztam. Itthon meg rákerestem és mivel rettentő jó árban volt, visszamentem érte. Remek döntés volt, mert így nem kell cipelni a dobozokat, bútorokat, majd, amikor vésem a házat. Simán áthúzom őket egyedül a garázsba. A derekam is szeretni fogja. És mivel eddig tartott a reggeli szalonnás tojás hatása, most már sütni kellett egy pizzát.

Délután jutottam ki a kertbe. Írtam egy listát, miket szeretnék megcsinálni. Aztán, ami belefér, az lesz kész. Ennyi. No para. Nem hajt a tatár. Nincs muszáj. Kedv legyen és az a lényeg. Persze a lista nem működött, mert elültettem a kicsírázott vöröshagymát, ami spájzban volt, hátha lesz valami. Az árvácskáknak sem tetszett a helyük, így mivel vettem virágföldet délelőtt, átültettem őket (ugyanabba a ronda üveg izébe, de most már jobban). Megláttam ezt meg azt, ó mondom gyorsan összehúzom az előkertben is cuccost, meg akkor már felseprem a járdát a ház mellett, meg akkor már a teraszt is és a végére 3 talicska telt meg megint komposztra valóval. És ez nem volt a listán. Viszont megint volt okom az örömre. Találtam ilyen kis csodákat:

Továbbra sem tudom ezek mik lesznek (majd kikeresem), de szép kékek. És van belőlük kövérebb, soványabb. Ezek a soványak:

Nem volt felírva a listára az sem, hogy a fává nevelt trombitafolyondárt is lenyesegetem. De beszélgettem a szomszéd nénivel és nagyon erősen ajánlotta, mert állítólag nő mint a güzü. Úgyhogy a naplementében még ezt is megcsináltam. Nem kevés anyag jött le róla:

A szürkületig még egy talicska száraz kúpvirágot is összeszedtem a kert hátsó részéből. Maradt még, de majd holnap folytatom. Na ez már a listán volt.

A szőlővel, az összeszedett ágakkal a múltkori és mai száraz virágokkal úgy érzem holnap legalább 2 órát fogok a daráló mellett állni, mire mindenből aprólékot készítek a komposztra. Lehet, hogy nem is oda kéne szórni, hanem mulcsként valahova. De egyelőre idén megismerem a birtokot, jövőre meg már jobban fogom tudni, minek hol legyen a helye.

Este meg jöhetett a jól megérdemelt sörözés, hubizás, annyira tetszett, hogy végre tiszta a terasz.

Ma is megérte élni.