A reggel egy nagy rohanás volt. Cuccok furikázása innen 100 km-re. Estébé… Kicsi késéssel, de szerencsére sikerült leülni dolgozni is. Éééééés megvan! Mert hazafelé sem jöttem ám üresen. A pálinka. Végre kifőzték az én pálinkámat! Pontosabban a cefrémet. Egész hazáig lötyögött a demizsonban, csak úgy szólongatott, hogy kóstolj meg, kóstolj meg... de estig sajnos várnia kellett, hogy megmutathassa milyen lett. 

Ma van idén az első olyan nap, hogy kint melegebb van, mint bent. Kinyílt az első nárcisz is. És eddig az egyetlen. Máshol még nem láttam, hogy lenne. Szóval nem egy nárcisz oázis a birtok, de én örülök ennek az egynek is. Azt hiszem ezzel nem megyek a virágpiacra vagy a főűtra kufárkodni.

Mivel nem terveztem kaját, és kedvem sem volt semmit csinálni, rendeltem pizzát. Nem volt rossz, de legközelebb inkább másfélét rendelek. A pinty is visszajáró vendég lett úgy látszik. Jött a dióra, meg egész nap itt héderelt, mindenhol talált valami csipegetni valót.

Este aztán jött a kötelező pálinka kóstolás. Bár a kiválogatott papírok feldolgozását még nem fejeztem be, a párlat megtette a hatását. Nem tudom mi van benne, vagy egyszerűen csak örültem, hogy a vegyes cefre (egy része több mint másfél éves, a másik része 1, a maradék fél éves, össze lett öntve és főzve) jól adta ki az anyagot. A főző mester mindent kihozott belőle, amit lehetett. Egy közepes pálesz lett, így nyersen. És egész jó az utóíze.  Na ha majd érik még, jobb lesz. De annál a szilva-szilvánál amit vettem, annál már most jobb. Szóval hirtelen olyan kedvem lett, hogy neki álljak dobozokat válogatni, pakolni. Sajnos az áram krízis óta ott sincs világítás, úgyhogy fejlámpával bóklásztam a labirintusban.

Így tulajdonképpen elmondhatom, hogy ma elkezdődött a rend rakás a doboz szobában. Szépen el fogok jutni odáig is, hogy tök üres legyen az a szoba. Na akkor majd kezdhetek vésni és akkor lesz áram és világítás is. Ujjé vidéken nagyszerű!

Ma is megérte élni.