Miért is ne indulna másként a nap, mint egy jó kis kocsikázással. Készen lett az új plakett. Most már egy újabb típusú plasztik darab azonosítja az én személyemet. Jókor mentem, mert nem volt senki a kormány ablakában, így kábé 3 perc alatt megkaptam ezt és valami másik zöld kártyát, ami „magas szintű azonosítást” tesz lehetővé. Jót röhögtem, olyan magasan azonosítom magam, hogy én leszek Orbán Viktor. Vagy lobogtatom a személyimet meg ezt a zöld kártyát a nevadai sivatagban és az 51-es körzetben még az amerikai haderő főparancsnoka is tiszteleg nekem. Ultizok egyet az ufókkal. Kipróbálok egy két csészealjat meg a legújabb lézerfegyvereket. Domesztosszal letakarítom a nagy piros gombot, amíg pár amcsi szívrohamot kap, de én jót szórakozom mert olyan magas szinten vagyok azonosítva. Kiderült tehát, beleolvastam a mellékelt tájékoztatóba. PIN kód, aktiváló kód, CAN szám, PUK kód, regisztrációs kód… miva? Na jó, lemondok a nevadai utazásról, amíg a teleportálást fel nem találják. De most komolyan, sokaknak a bankkártya használata is problémát okoz. És akkor ezzel mit kezdenek? Mindegy is, mert én se kezdek vele semmit, amíg égető szükségét nem érzem. Valamit mintha csinált volna a pultos kisasszony, mert az átvétel során volt egy párbeszédünk és le van kapargatva a sorsjegy része ennek a zöld kártyának. Igazából csak ez az egy párbeszédünk volt:

- Én: Csókkolom.. értesítettek, hogy ...
- Ő: Kérem a lakcímkártyát és a régi személyit.
- Ő: Mondjon hat számot.
- Én: <hat szám>
- Ő: Készen is vagyunk, itt írja alá.
- Én: Köszönöm, csókkolom.
- Ő: Viszlát.

Nem kérdeztem, mert nem érdekelt mire kell neki az a hat szám. Ő meg nem mondta. Szóval ő most már tudja az én hat számomat. Gondolom ő azt is tudja hogy ez nekem miért jó, hogy van. Ennyi. majd ha kell és érdekel, akkor foglalkozok vele. Egyébként imádom, hogy a közeli kisvárosban minden közel van egymáshoz. Mindig van parkolóhely. Pikk meg pakk elintéztem egy meg két dolgot, ha már arra vetődtem.

Egyre színesebb a birtok. Nyílnak a jácintok.

Van már egy kankalin telepem a szőlő alatt.

És valami nő a krókuszok helyén is. Na erre is kíváncsi leszek.

A japán birsnek is csoda színei vannak. Bazi jó a háttérben az aranyeső. Illetve eddig azt hittem, hogy az aranyeső, mert gyerekként így tanultam. De az Internet bölcsen megmondta nekem, hogy nem aranyeső, nem aranyvessző, hanem aranyfa vagy aranycserje. Na ezt is megtanulhattam.

Úgy tudtam őt kígyókának hívják, de kiderült, hogy gyöngyike.

Rejtőzködik valahol egy szártalan lila kankalin is.

És egy újabb gyümölcsfa borult ilyen csoda virágokba:

Minden cigiszünetben kint sétálok, sokkal melegebb van kint, mint bent. A szél lefújt egy csomó virágszirmot a fákról, húúú ha lehullik az összes, akkor virágszirom pázsiton fogok kint csámpázni.

Mellesleg a pinty ma is visszajött, de most már többed magával. Ősszel szedtem össze pár diót, amit nem ettek meg a kutyák, azt hiszem kiteszem majd nekik. Na az is kaland volt, ősszel. Ahogy hullott a dió, a kutyák úgy ették meg mindet. Pontosabban feltörték, amit tudtak kiettek belőle, a többit meg elvitték a madarak. Alig pár dióhéj maradt csak a kertben. Meg az a pár szem, amit én találtam meg előbb.

Ma sem sikerült éhen halni. Újabb B terv kaját vettem elő, amit eddig a fagyasztóban rejtegettem. Vettem a Penny-ben valamikor rántott camambert. A legjobb, hogy 4 darab van benne, vagyis megvan mit fogok enni holnap és adnak hozzá áfonyaszósz lekvár állagú finomságot. Ma vettem hozzá steak burgonyát, szintén fagyasztósat. Erre biztos rá fogok szokni és A terv kaja lesz, mert nagyon finom. 

Azt mondják, hogy a mosógépből a zokni manó viszi el a zoknikat, azért nincs meg néha a párja. Érdekes, hogy nálam mindig megvan. Ugyanakkor azt néztem, nálam a palánta manó járkálhat. Nem teljesen fogom ugyanis a sztorit, hogy nőhet ki három magból öt palánta. A fürtös paradicsom indult meg ennyire, a paprikák például még sehol sincsnek.

Fantasztikus, ahogy a lemenő nap sugarai a virágok színét festik. Egy kicsit mindig más színűek, reggel, napközben és este. Persze a pálinkámat újra meg kellett kóstolni, de egy nap alatt nem érett sokat. Ugyanakkor lett kedvem megint a doboz labirintusban mászkálni. Hogy én mennyi vackot őrizgetek. Minek nekem kagyló alakú függönycsipesz? És miért van belőle vagy száz? A lakásfelszerelés doboz lett szanálva, illetve nekiálltam a poharakat is válogatni. Nagyon érdekelt mit rejthet az a doboz, amire az van írva Csészék és nem emlékszem sok-sok hány éve lett elcsomagolva, de csoda, hogy eddig túlélte a doboz. Úgy fest a fél utcát egyszerre meg tudom hívni kávézni.

Ma is megérte élni.