Ez megint egy melós hétvége volt. Érdekesen indult a szombat reggel. Arra keltem fel, hogy nincs fűtés, sem melegvíz. Hát így, hogy a fél házban nincs áram sem, a mindenhova tett üres dobozoktól meg nem lehet takarítani, elég spártaiak a körülmények. Na ennyire azért nem akarok vidéken lakni. De nem volt mit tenni, jött a huhugós bazmegelős lábfagyasztós zuhanyzás jéghideg vízben. Utána vissza kellett feküdni az ágyba melegedni kicsit. És mivel ez a high-tech Androidos set-top box pornó nézésre sokkal alkalmasabb, mint tévézésre, úgy voltam vele, legalább valami jó is legyen. Hát ilyenek mentek a tévében jó sokáig, amíg meg nem untam. Ő például egy spanyol ajkú kislány a webkamera túloldalán. Szép ez a spanyol nyelv, meg kéne tanulni.

Úgy voltam vele ráérek én bármivel foglalkozni, ha már toltam magamba egy szalonnás tojást. Így is lett. Elővettem utána a kazán leírását. Szerencsére semmi probléma, csak a nyomás ment el. Szép kerek nullát mutatott a manométer. A leírás szerinti nyomás szintre feltöltöttem a rendszert. Lehetett volna annyi eszem, hogy azzal kezdem, hogy ezt megnézem, de ez annyira nem gyakori probléma, így nem tudtam mi az a 118-as hibakód. Szóval újra működik, hurrá, viszont csöpög… tettem alá valamit, gondoltam majd figyelgetem. Ha kell, akkor meg tekerek egyet a hollandin.

Mosogatás is megvolt. De ha már így alakult a reggel, akkor miért ne mondaná a lefolyó is azt, hogy nekem is szükségem van a törődésre, értsd. eldugult. Ezt az akadályt is vettem. És ez tényleg a pornó napja. Ebéd utáni kávézás közben látom, hogy kedvet kaptak a verebek is egy kis entyem-pentyemre. Biztos ránéztek a tévémre. Persze ilyenkor pont nincs nálam a telefon, amikor az odú mellett az egyik veréb a másik hátára mászva… khm. Csak gondolom, hogy nem a hátát vakargatta, soha nem láttam még ilyet.

Az egész nap azzal ment el, hogy a sok doboznyi poharat véletlenszerűen bontogatom és a konyhaszekrényt rendezem át. Annyi poharat gyűjtögettem össze az elmúlt években, pff… két háztartásnak is elég lenne. Kerestem ugyanis a vizespoharakat. Nekem elég volt az a kettő, ami volt. De ha jönnek a vendégek húsvétkor nem adhatok nekik feles pohárból vizet, kólát? Nem? Mondjuk miért ne? Gyakrabban kell tölteni oszt mindjárt meg is van oldva. Aztán persze egyesével visszacsomagolni, ami nem kell (az összes többi, koktélos, martinis, a megtalált kávés csésze rengeteg, estébé… ). Merthogy megint költözök. A házból, most ki a garázsba. És minél kevesebb cucc van a házban, annál könnyebb lesz a felújítás. Ezért válogatom a dobozok tartalmát is. De poharat nincs szívem kidobni. Na majd, ha a helyükre kerülnek, akkor talán megszabadulok valahogyan egy pártól. A terv már megvan. Ki fogok válogatni egy dobozba olyan konyhafelszereléseket, amik nem kellenek és felteszem a netre. Kezdőkészlet albérletbe egyetemistáknak. Legalább valami pénzt is kapjak érte. Összeraktam a molnárkocsit is, megnéztem hogyan tudom majd a dobozokat kirángatni a házból.

Vasárnap aztán családi születésnapi ünneplés. És mivel Anyukámnál is van több autónyi dobozom, így onnan is elhoztam annyit, amennyi csak befért a koporsó szállító (kombi) kocsiba. Kitalálható, a vasárnap délutánom estém is arról szólt, hogy (kóstolgatom a pálinkát, amiből vittem ajándékba is, mások szerint is egész jó lett) költözök. Szuper ez a molnárkocsi. Franc se akarna kézben cipelni három doboznyi mécsest, gyertyát és hozzá üveg tartókat. Azt hiszem ilyeneket sem kell már vennem, jó sok évre elláttam magam.

Na igen, a kertbe nem jutottam ki. De most már ideje kicsit rendet rakni itt bent is, mert már szégyellem milyen körülmények között tengetem a napjaimat. Így néz ki a doboz szoba, és ez már nagyon-nagyon jó, mert sok az üres doboz… nemsokára vége lesz ennek is. A másik irányt inkább az olvasó képzelő erejére bízom... (-: Annyi hely van csak, hogy a középső doboz halmot körbe lehet járni.

Most kezdődik az, hogy meg kell osztani az erőimet a ház és a birtok között, mert azt aztán végképp nem szeretném, ha a fejemre nőne a dudva. De, hogy ne maradjak élmény nélkül a hétvégén sem. Találtam a kertben egy második nárciszt. Olyan pici, hogy messzebbről nem is látszik.

És imádom nézni, ahogy a rigók ide-oda rohangálnak a birtokon. Nagyon jópofák. És az itató sem kárnak van kitéve. Mindig figyelek rá, hogy legyen benne víz. Meg egy jó nagy kavics, hogy a szél ne fújja el.

Amikor ki-be járkáltam a garázsba, találtam egy szédült kék fadongót. Bent volt az épületben, onnan mászott ki. Mondtam neki, gyorsan menjen odébb, mert nem szeretnék rálépni. De szerintem ő csigát reggelizett. Ezért felpiszkáltam egy lapátra és elvittem hátra a napra. A kiszáradt fában biztos talál majd magának lakhelyet. 

Azt hiszem ezt sosem fogom megunni. Csak azért sörözök este, hogy ezt lássam. Hehe hiszi a piszi... Nem, nem így van, de a kombináció jó.

Most is megérte élni.