Úgy tűnik lassan csak ideér a tavasz és vége ennek a télnek nevezett szottynak. Ma már láttam egy szúnyogot is, ami az ablakon nézett befelé. Pont rám. Meg is lepődtem. Hogy ez hogyan élte túl a telet? Gondolom most éhes, én meg pont jó lennék neki. Na de ebből, illetve belőlem nem eszik. Fagyjon csak meg kint. 

A tegnap este után reggel sem bírtam magammal. Muszáj volt a dobozokat turkálni. És nicsak, egy gyerekkori igazolvány, 8 éves vagyok a képen. Deeee cuki voltam! (-:

Aztán hiába a dupla sajtos, dupla húsos reggeli szendvics, amit átharapni is alig tudtam, csak meg kellett kóstolni az új tiramisut. És mivel nagyon bejött, hogy legutóbb véletlen fahéjat (is) szórtam a tetejére, gondoltam most is megkínálom. Nagy lelkesedéssel nyúltam a fűszer után, szórom, szóróm, szóróm, o oo oóó húha... "gsljkdfhlg sh l yyxc vyn xv.y" Ez volt a káromkodás. Fura volt ez a fahéj. Megnézem a zacskót. "Szerecsendió." Nah... nem hozott nekem sok szerencsét ez a szerencsedió. Kaparhattam le a felső réteg krémet. Kár... de sebaj. Megszórtam azért fahéjjal is, úgy eszegettem. Ez van.

Ma egészen kreatív voltam. Tagja vagyok egy szerepjátékos csapatnak, és megyünk egy versenyre/rendezvényre. Csapat neveket válogattunk éppen az eseményre, amikor elleptek a rímek, és angolul kezdtem el kicsi versecskéket faragni, hogy legyen csapat himnuszunk. Király volt. Jól éreztem magam. Tetszik amikor csak úgy a semmiből kipattan a fejemből egy vers. Akár sok versszakos, akár csak egy.

Este megint a doboz pakolásé volt a főszerep. Találtam sok érdekességet. Kicsi bűvész dobozkát, ezt meg azt. Limitált kiadású száz forintost. De aminek a legjobban örülök. Egy érme. Az van ráírva: Magyar Királyság. A másik oldalára meg, hogy: 1 Pengő Biztos nem ebből fogok meggazdagodni. És biztos sokaknak van ilyen, de nekem akkor is egy újabb élmény.