Fontos nap ez a mai. Egyfelől, mert tánc óra lesz este, másrészről mert főzni kell. Illetve nem kell, ez rossz szó, mert ehetek bármi mást, rágcsálhatok száraz kenyeret, akár rendelhetek is akármit. Szóval választás van bőven. De mert reggel úgy szívesen elvagyok a konyhában, hát nekiálltam kotyvasztani. Minthogy kitaláltam ezt a borsófőzelék dolgot, hogy néha valami egészségeset is egyek, neki is duráltam magam. Szép magyarosan, mint az "engem nem folyásolhattok be." :) :)

Nem emlékszem rá, hogy valaha is csináltam volna, de nem tűnt bonyolultnak. Nézegettem a recepteket, az alapanyagok általában ugyanazok, a mennyiségeket meg deriváltam és átlagoltam és végül mindent egy főzelékbe integráltam. Hmmm.. nem azért, hogy a kiválóságommal kérkedjek, mert az önbizalmam az bizony kezd visszatérni, de finom lett... Ez a mondat szerkezet is jó. Nem is olyan régen megtanulhattam, hogy minden ami a "de" előtt van, az nem számít. (Egyeseknek.) Na de, azt hiszem a főzés lényege az, hogy

Egyébként ma reggel is szól a fejemben a zene. Ki sem tudom kapcsolni, csak dúdolgatom. Stereo MC's "Connected". Viszont mivel rettentően vonz az a doboz, ami a dobozban lévő dobozban van, a reggeli is egészséges lett, zabkeksz és yoghurt. Sok más között meg lett például az örök lista, mit kell bepakolni egy utazáshoz, illetve mi az ami opcionális, de kellhet. És megint egy jó nagy adag cucctól vettem búcsút, ami már soha nem fog kelleni. Mennyi vackot cipeltem magammal éveken keresztül.. pfff..

A kert megint tele van élettel. Egész délelőtt a végtelenített csipogás hallatszik kintről. Fáról fára repkednek a csiripek. Néha egymás alatt, fölött cikázva. Fura, hogy nem kell nekik földi irányítás és saját maguk improvizálják a légi folyosókat. Ügyesek, egyszer sem lett kobakpuszi.

A szürke fehér macsek is tiszteletét tette nálam. Azt hiszem el fogom nevezni valahogy, mert haláli, amit alakít. Ugyanis ha meglátom, mindig megkergetem. És most, mint egy vérbeli kommadós, úgy osont át a kerten. Átmászott a kerítésen, a jobb oldali irányból támadt. Úgy szedte a mancsait, mintha négy helyett nyolc lenne neki. Elbújt egy sitthalom, kőrakás akármi mögé. Óvatosan kikukucskált, csak a két füle meg a szemei látszottak. Nézett a ház irányába. Én meg néztem őt az ablakon keresztül, de ezt nem látta. Felnyújtotta a nyakát, alaposan felmérte a terepet. Ok, nincs veszély. Ismét nyolc lábbal nekiiramodott, egyből egy fa mögé, és onnan tovább kommandózott. Mire kimentem, a macsek balra el, már hűlt helye volt. Nagyon cuki volt a kis gyilkológép. Sajnos a settenkedését nem sikerült lefotózni. Kár.

Csudajó egy idő van kint úgy nem mellesleg. 10 fok, verőfényes napsütés. Ó de mennék ki a kertbe, de dolgozni kell. Pénzt is kell keresni. Bár jobb lenne, ha nem kéne keresni, hanem ő találna meg, csak ennek még úgy látszik nem jött el az ideje.

Az út ismét fantasztikus volt. Mire eljutottam táncolni, láttam nyuszit, aki boldogan üldögélt a sötétben az út szélén. Pont magasról tett rá, hogy elhúzok mellette. Aztán egy őzike kacsintott rám az árokpartól. Bár lehet, hogy ezt én értelmeztem félre. Aztán megint csak őzek egy apró csapata vonult át előttem. Imádom. Végre úgy vezetek, hogy odafigyelek, és nem robotpilóta üzemmódban. A táncóra izgalmairól akár ódát is zenghetnék. Az időpont áthelyezés miatt a létszám éppen csak megütötte a szintet, így összevont óra kerekedett. Így volt lehetőségünk egy nem létező, névtelen, ámde rettentően hosszú sok-sok ütemből álló figurát gyakorolni, amit a tanár "néni" talált ki. Kell még rajta csiszolni, de tetszik az ötlet és az elgondolás.