Mondjuk időm még lett volna napi bejegyzéseket irkálni. Kedvem nem volt annyi, az van. Volt. Péntek reggel megint úgy ébredtem, mint akiből kiveszett az energia, mintha az alvás inkább több energiát vinne el, mint adna. Whisky kutyának ugyanis… szóval nagyon érik neki már az a villany nyakörv. Azt várom tőle, megnyomom a gombot és kuss lesz. Egy idő után meg csak megtanulja, hogy nem kell az éjszaka a semmit ugatni.

Másfelől ennél jobb dolog nem is történhetett volna. Meglepetés idő van kint, minden vizes, éjszaka esett. Elégedetten, mosolyogva szívom el a napi első tüdőropit. Belenéztem abba a bujkáló dobozba is reggel. Úgy fogalmaztam meg magamnak, annyira örülök, hogy a seggemet a földhöz verem. Fura, minek nem tud örülni az ember. Már akartam ilyet venni. Sziloplaszt kinyomó speciálisan sütire. Ez:

És még találtam pár konyhai apróságot, többek között nincs kedvem mosogatni felszerelést = teljes borgácsozós műanyag készletet. A fél falut meg tudom hívni vendégségbe és adni nekik műanyag étkészletet. Oké, oké… nem túl környezet tudatos, de ha már van, akkor majd úgy fogom kidobni, hogy koszos, nem úgy, hogy tiszta. És mivel már hozzá férek, kinyitottam a szekrény fiókot. B*meg, újabb adag papír. De ha már a kezembe került, csak kiválogatva voltam hajlandó letenni.

Ebéd után egyik kezemben a füstölő, másikban a presszó, élvezem a kinti napsütést, minden ablak nyitva mellesleg. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy egy rigó méretű, de színes tollazatú madár száll le nem messze tőlem. De mire elővettem a készüléket elment. Nincs kép. Amikor délután bezártam az ablakokat, akkor meg egy veréb méretű, de majdnem teljesen fekete kismadár pislogott rám az ablak túloldalán. A feje is fekete volt, mintha csak a szárnya alatt lenne sárga. De az ablak mozgatásával ráhoztam a frászt és ő is elment. No photo. Ugyanakkor, ho-ho-hoooo bújnak a borsók! Még csak 1 centisek, de akkor is. És az első tulipánok is szép lassan kacsintanak már a világra.

Este meg aztán marhára nem volt kedvem takarítani, ezért foglalkoztam kicsit a félretett papírokkal. Illetve megnéztem mi van a függönyös zsákban. A doboz szobában ugyanis zsákok is laknak, nem csak dobozok. Meg mer' azé' na... ne teljen el úgy este, hogy egy fogpiszkálót sem raktam arrébb. Ujjéé… ismét szerencse, hogy mindent kipakolok, kiválogatok. Húsvéti terítő, futó, virágos rongyok. Na ezek pont jól jönnek. Ezen túl megint összeválogattam egy-két doboznyi cuccot is, ami a doboz szobában volt félrepakolva, de mehet ki, hogy ne bent legyen. Tényleg kezdem magam úgy érezni, ha sodródom az árral és azt teszem amit éppen elgondolok akkor abból csak valami jó sülhet ki.

Hát pénteken is megérte élni. Ismét jó érzésekkel és némi pálinkával a pocakban tettem el magam másnapra. Hétvégén aztán újra rám jött a pörgés. Annyira nem volt kedvem elindulni vásárolni, hogy elkezdtem az üres dobozokat egy helyre pakolni, mert Apu majd jön délután segíteni bútorokat cipelni. És mit találok? Az elsők között felbontott dobozban (tévé) félredobva egy jó adag színes húsvéti dísztojást. Nem tudom miért kezdtem bele a pakolásba, mi az a belső erő, ami hajtott és aminek engedelmeskedtem, de nagyon jól tettem. Ugyanis ilyeneket is szerettem volna venni, de így már kevesebbet kellett. Ugyanakkor nem tudom miért, de ezt a porcelán bizbaszt valahogy nem tudtam ott hagyni. Megint impulzus vásároltam. Sebaj. Ha vigyázok rá, soha többet nem kell ilyeneket venni, csak minden évben ki kell rakni. Befektetés egy életre, kétezerért. Egyébként meg cuki.

Szóval vásárolok, mosok, teregetek, pakolok, B terv kaját rántok ki, takarítok, készülök az ünnepre. Rájöttem, hogy a húsvét az én ünnepem. A karácsonyt rég óta nem szeretem, mert akkor állandóan csak a feszkó megy meg az elégedetlenkedés, az elvárások. Általános hobbija az embereknek ilyenkor lazulás helyett túlpörögni és a felgyülemlett feszültséget másokon levezetni. Ha egyszer valaki megmutatja nekem mi a szép a karácsonyban, nnnna őt lehet, hogy feleségül veszem. Hideg is van, balhé is van. Nem jó kombó.

De a húsvét az szép! Nem kell ajándékot venni. Jön a tavasz, jön a meleg, újjáéled a természet, a rügyekkel együtt fakadnak belőlem a rímek. Hol két sor, hol egy egész vers. A locsolkodás nem elvárás. Ha meg valaki elvárja, hát haragudjon egy életen át mert nem lett büdös. De mert nem lehet minden tökéletes, az ízes káromkodás sem maradhatott el, amikor megint találtam bujkáló dobozt, amiben végig biztos voltam, hogy már kipakoltam. Sorry for being stupid. Tévedtem.

Este aztán jöhetett a borozás, pálinkázás éneklés. Tudom, hogy nem így van, de dalolásztam, hogy

Mármint a birtokot. Arra gondoltam. Ugyanis készültem a vasárnapi süti versenyre. Több receptből összegyúrva kitaláltam a három izű sárkány sütit. Hát hát… nem lett túl szép, de tök jól kijött a formából, a piskóta szuperül feljött, az egész ment, mint a karikacsapás. Persze a recepten menet közben is változtattam. És ha már maradt anyag, csináltam egy gyűrűt is. Fehér csokit persze elfelejtettem venni, így nem lett szeme, szája. Kár érte… de ez van. Így mutatott végül.

És a végére már hatott az ambrózia így elkezdtem locsoló „verseket” költeni. A legszalonképesebb talán:

És bizony csokító, lett. Ronda és finom. Vasárnap elkérték a receptet is. Sajnos vasárnap arra ébredtem, hogy szombaton túlzásba vittem a fizikai munkát (biztos a takarítás miatt), és a kis g*ci a derekamban közölte, hogy én bizony semmit nem fogok csinálni, ami bárminek az emelésével, pakolásával, tologatásával jár. Szóval passzív pihenéssel küzdöttem a túlélésért (virág locsolás, laza házimunka, estébé, fekvés a tévé előtt), meg nézegettem ahogy az őszapó pár kergeti egymást. És persze elmentem a szerepjátékos csapathoz a megmérettetésre. Ez a nap is jó volt. És megint, megint esett az eső. Hatalmas tócsákra értem haza, minden vizes. Szuper! Ja és szombaton ugyan nem, de most odafelé sikerült dísztojásokat szerezni. Feltankoltam.

És a végére is pár képecske. Mert fura módon még a (gaz)réti virág is örömet hoz a szívembe, ha itt díszeleg a kertben.

Hozzájárul ehhez a miliőhöz. Csoda színekbe öltözött a birtok. Sárga, fehér, zöld, barna, kék, rózsaszín, lila és ezeknek a különböző árnyalata. Még virítanak a jácintok, most borul virágba a szilvafa, felállt a nárcisz is ami Kínát nézte, nyílnak a tulipánok, kéklenek a gyöngyikék, bólogatnak a kankalinok. Gyönyörű, ahogy a reggeli nap sugarai megvilágítják a mahónia virágait, szinte világít, mert pont úgy esik rá a napfény. És ahogy a nap vándorol az égen, úgy világít utána a japán birs, az aranyeső. Szép erre ébredni.

Megéri élni.