Mondjuk időm még lett volna napi bejegyzéseket irkálni. Kedvem nem volt annyi, az van. Volt. Péntek reggel megint úgy ébredtem, mint akiből kiveszett az energia, mintha az alvás inkább több energiát vinne el, mint adna. Whisky kutyának ugyanis… szóval nagyon érik neki már az a villany nyakörv. Azt várom tőle, megnyomom a gombot és kuss lesz. Egy idő után meg csak megtanulja, hogy nem kell az éjszaka a semmit ugatni.

Másfelől ennél jobb dolog nem is történhetett volna. Meglepetés idő van kint, minden vizes, éjszaka esett. Elégedetten, mosolyogva szívom el a napi első tüdőropit. Belenéztem abba a bujkáló dobozba is reggel. Úgy fogalmaztam meg magamnak, annyira örülök, hogy a seggemet a földhöz verem. Fura, minek nem tud örülni az ember. Már akartam ilyet venni. Sziloplaszt kinyomó speciálisan sütire. Ez:

És még találtam pár konyhai apróságot, többek között nincs kedvem mosogatni felszerelést = teljes borgácsozós műanyag készletet. A fél falut meg tudom hívni vendégségbe és adni nekik műanyag étkészletet. Oké, oké… nem túl környezet tudatos, de ha már van, akkor majd úgy fogom kidobni, hogy koszos, nem úgy, hogy tiszta. És mivel már hozzá férek, kinyitottam a szekrény fiókot. B*meg, újabb adag papír. De ha már a kezembe került, csak kiválogatva voltam hajlandó letenni.

Ebéd után egyik kezemben a füstölő, másikban a presszó, élvezem a kinti napsütést, minden ablak nyitva mellesleg. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy egy rigó méretű, de színes tollazatú madár száll le nem messze tőlem. De mire elővettem a készüléket elment. Nincs kép. Amikor délután bezártam az ablakokat, akkor meg egy veréb méretű, de majdnem teljesen fekete kismadár pislogott rám az ablak túloldalán. A feje is fekete volt, mintha csak a szárnya alatt lenne sárga. De az ablak mozgatásával ráhoztam a frászt és ő is elment. No photo. Ugyanakkor, ho-ho-hoooo bújnak a borsók! Még csak 1 centisek, de akkor is. És az első tulipánok is szép lassan kacsintanak már a világra.

Este meg aztán marhára nem volt kedvem takarítani, ezért foglalkoztam kicsit a félretett papírokkal. Illetve megnéztem mi van a függönyös zsákban. A doboz szobában ugyanis zsákok is laknak, nem csak dobozok. Meg mer' azé' na... ne teljen el úgy este, hogy egy fogpiszkálót sem raktam arrébb. Ujjéé… ismét szerencse, hogy mindent kipakolok, kiválogatok. Húsvéti terítő, futó, virágos rongyok. Na ezek pont jól jönnek. Ezen túl megint összeválogattam egy-két doboznyi cuccot is, ami a doboz szobában volt félrepakolva, de mehet ki, hogy ne bent legyen. Tényleg kezdem magam úgy érezni, ha sodródom az árral és azt teszem amit éppen elgondolok akkor abból csak valami jó sülhet ki.

Hát pénteken is megérte élni. Ismét jó érzésekkel és némi pálinkával a pocakban tettem el magam másnapra. Hétvégén aztán újra rám jött a pörgés. Annyira nem volt kedvem elindulni vásárolni, hogy elkezdtem az üres dobozokat egy helyre pakolni, mert Apu majd jön délután segíteni bútorokat cipelni. És mit találok? Az elsők között felbontott dobozban (tévé) félredobva egy jó adag színes húsvéti dísztojást. Nem tudom miért kezdtem bele a pakolásba, mi az a belső erő, ami hajtott és aminek engedelmeskedtem, de nagyon jól tettem. Ugyanis ilyeneket is szerettem volna venni, de így már kevesebbet kellett. Ugyanakkor nem tudom miért, de ezt a porcelán bizbaszt valahogy nem tudtam ott hagyni. Megint impulzus vásároltam. Sebaj. Ha vigyázok rá, soha többet nem kell ilyeneket venni, csak minden évben ki kell rakni. Befektetés egy életre, kétezerért. Egyébként meg cuki.

Szóval vásárolok, mosok, teregetek, pakolok, B terv kaját rántok ki, takarítok, készülök az ünnepre. Rájöttem, hogy a húsvét az én ünnepem. A karácsonyt rég óta nem szeretem, mert akkor állandóan csak a feszkó megy meg az elégedetlenkedés, az elvárások. Általános hobbija az embereknek ilyenkor lazulás helyett túlpörögni és a felgyülemlett feszültséget másokon levezetni. Ha egyszer valaki megmutatja nekem mi a szép a karácsonyban, nnnna őt lehet, hogy feleségül veszem. Hideg is van, balhé is van. Nem jó kombó.

De a húsvét az szép! Nem kell ajándékot venni. Jön a tavasz, jön a meleg, újjáéled a természet, a rügyekkel együtt fakadnak belőlem a rímek. Hol két sor, hol egy egész vers. A locsolkodás nem elvárás. Ha meg valaki elvárja, hát haragudjon egy életen át mert nem lett büdös. De mert nem lehet minden tökéletes, az ízes káromkodás sem maradhatott el, amikor megint találtam bujkáló dobozt, amiben végig biztos voltam, hogy már kipakoltam. Sorry for being stupid. Tévedtem.

Este aztán jöhetett a borozás, pálinkázás éneklés. Tudom, hogy nem így van, de dalolásztam, hogy

Mármint a birtokot. Arra gondoltam. Ugyanis készültem a vasárnapi süti versenyre. Több receptből összegyúrva kitaláltam a három izű sárkány sütit. Hát hát… nem lett túl szép, de tök jól kijött a formából, a piskóta szuperül feljött, az egész ment, mint a karikacsapás. Persze a recepten menet közben is változtattam. És ha már maradt anyag, csináltam egy gyűrűt is. Fehér csokit persze elfelejtettem venni, így nem lett szeme, szája. Kár érte… de ez van. Így mutatott végül.

És a végére már hatott az ambrózia így elkezdtem locsoló „verseket” költeni. A legszalonképesebb talán:

És bizony csokító, lett. Ronda és finom. Vasárnap elkérték a receptet is. Sajnos vasárnap arra ébredtem, hogy szombaton túlzásba vittem a fizikai munkát (biztos a takarítás miatt), és a kis g*ci a derekamban közölte, hogy én bizony semmit nem fogok csinálni, ami bárminek az emelésével, pakolásával, tologatásával jár. Szóval passzív pihenéssel küzdöttem a túlélésért (virág locsolás, laza házimunka, estébé, fekvés a tévé előtt), meg nézegettem ahogy az őszapó pár kergeti egymást. És persze elmentem a szerepjátékos csapathoz a megmérettetésre. Ez a nap is jó volt. És megint, megint esett az eső. Hatalmas tócsákra értem haza, minden vizes. Szuper! Ja és szombaton ugyan nem, de most odafelé sikerült dísztojásokat szerezni. Feltankoltam.

És a végére is pár képecske. Mert fura módon még a (gaz)réti virág is örömet hoz a szívembe, ha itt díszeleg a kertben.

Hozzájárul ehhez a miliőhöz. Csoda színekbe öltözött a birtok. Sárga, fehér, zöld, barna, kék, rózsaszín, lila és ezeknek a különböző árnyalata. Még virítanak a jácintok, most borul virágba a szilvafa, felállt a nárcisz is ami Kínát nézte, nyílnak a tulipánok, kéklenek a gyöngyikék, bólogatnak a kankalinok. Gyönyörű, ahogy a reggeli nap sugarai megvilágítják a mahónia virágait, szinte világít, mert pont úgy esik rá a napfény. És ahogy a nap vándorol az égen, úgy világít utána a japán birs, az aranyeső. Szép erre ébredni.

Megéri élni.

Úgy döntöttem nem fogok séfeskedni. Most valahogy rákattantam a doboz pakolásra. Szeretném, ha húsvétra valamiféle nagyobb rend lenne itthon és ki lehetne normálisan takarítani. Szóval múltkor annyira bejött az a Pennys camembert, hogy vettem még belőle. Meg akkor kipróbálom az Aldis sajttal töltött csirkemellet. Egyszerű gyors kaják a túlélés jegyében. Nem kell a gasztro fesztivál.

Ránéztem a doboz szobára is reggel. Hát csesszék meg ezek a hülye dobozok is, hogy itt-ott még rejtőzködik egy-egy. Pedig már azt hittem alig van. Sebaj, így is tudok neki örülni, mert kilóg már a nyelvem ettől a pakolástól, de magamhoz képest elég jól haladok. Tudok ám örülni másnak is. Például ilyen szépen bontogatja már magát az almafa:

A birtok bejárás közben ismét gyöngyszemekre bukkantam. Az egyik japán birs alatt hirtelen kinyílt egy újabb nárcisz. Ez jó nagy meglepetés volt. Itt meg ott elszórva a birtokon szépen kéklenek a gyöngyikék. És azt nézegetem már jó néhány napja, ott, ahol a krókuszok nőttek, most valami ismeretlen zöld színű szaporulat növöget egyre jobban.

És télen, vagy ősszel vagy valamikor de már elég rég, feltűnt, hogy egy-egy gyümölcsfán egy-egy ágon, valami furcsa gyantásodás figyelhető meg. Hát most látom, hogy ez az izé rászáradt és az az ágacska el is halt. Egyszer ennek is utána nézek mi lehet. Meg kell tanulni a bánni a pálinkafákkal.

Vissza kéne szerelnem lassan a szúnyoghálót és levenni a második ajtót, mert minden másnapra akad egy furfangos légy, aki megkerüli a dupla ajtós biztonsági rendszert és amikor nyitom az ajtókat velem együtt jön be a házba. Egy idő után azért mindig sikerül lecsapni őket, de akkor is. És persze izgalomból sem volt hiány.

Csörr, csörr. Mondja a telefon. Felveszem, hallózok. Bemutatkozik nekem szép illedelmesen egy rendőr bácsi. Mondom kérem miben segíthetek, de levegőt nem veszek, a szemhéjam fennakad. Valami rosszat csinálhattam? De mikor és mit? Kagylózok figyelmesen. Az történt, hogy megkértek még fél évvel ezelőtt, hogy utaljak már gyorsba pénzt (nem nagy összeget) most azonnal, ha lehet, vagy inkább hirtelen. Nagyon jó vétel, akciós, szuperség. Egy a lényeg, egy adott terméket más helyett fizettem ki (mert jófej vagyok), a termék meg sosem jött meg neki. A szerv meg azért keresett meg engem, mert hát lássák ők ezt az utalást, és kiderült, hogy nagyüzemi csalás áldozatai lettünk, sok-sok károsulttal. Hogy a suskát visszakapjuk-e, annak sok esélye nincs, mert van, akit igencsak lehúztak. De majd tegyünk nyilatkozatot, hogy azért, ha lehet, szeretnénk viszont látni a pénzecskét, hisz kell az pálinkára. (-: Esetleg másra, mert minden eszméletlen pénzbe kerül újabban. Ma hallottam, idézem:

Luxus lesz enni

Volt szerencsém kedves húgommal is csacsogni ma, ő csak ennyit mondott:

A semmi akciósan is drága

Na de ennyi kaland után este megint megkóstoltam az ihlet adó pálinkát. Kell az energia a doboz pakoláshoz, mondattal igazoltam a szeszelést. Kellett is, mert pakoltam is. De a legboldogabb attól lettem, és ez bearanyozta az estémet, hogy mosogatás közben hirtelen kipattant a fejemből megint egy rímecske pár. Már korán reggel verses hangulatban voltam, készülök nagyon a rejtvényes tojás keresésre. De ez valami szuper, ez nem a gyerekeknek szól. Ha a gyerekek végeztek, a csokik között lesz eldugva egy feladvány a felnőtteknek. Aki 15 másodperc alatt megmondja rá a választ, ajándékot kap. Ezt leírom, hátha addig nem olvassa el senki. Piri és Sára meg a történet eleje szerint két rettegett kalóz, akik akkor kalózkodtak erre felé, amikor még tenger borította a birtokot. Ja merthogy maga a tojás keresés nem csak rímes feladványokból fog állni, lesz hozzá egy mese is, egy történet. Szóval a felnőtteknek:

Kérlek ne lopd el a versem, vagy legalább kérdezd meg szabad-e.

Este aztán megint csak dicsérhettem magam, okos vagyok, ügyes vagyok, kreatív vagyok, szeszegér vagyok. És szuper volt, hogy estére az eső is megjött megint.

Ma is megérte élni.

Érdekes pillanat volt a reggeli első, amikor már nem félálomban kóricáltam. Feltűnt ugyanis, hogy hideg van, ha nincs rajtam a paplan, belém fagy a takony. Pont úgy jött ki ez a külső belső hőmérséklet anomália, hogy a termosztát nem kapcsolt be. Gondoltam elsőre, a logikusnak tűnő magyarázat meg is született. Aztán mikor már az agysejtek is elkezdtek mocorogni a híg lében, amiben úsznak, kigyulladt az égő a fejem fölött. Óra átállítás vaze! A homlokomon azóta is ott a tenyér lenyomat. A termosztát kimaradt abból a két dologból, ahol manuálisan kellett volna átállni az új időszámításra. Gyorsan pótoltam és lett meleg is.

Szóval minekután ismét egy fagyos reggelre ébredtem és kiaggódtam magam a barackfáért is, mert kint is kemény mínuszok voltak, nem volt mit tenni. Elcsámpáztam a helyi élelmiszer ellátóba pár apróságért, mert kifogytam az alap élelmiszerekből. A nagyobb vásárlás meg holnapra lett tervezve. Hát és nem csak kajával jöttem haza. Shame on me. Nem gondoltam volna, hogy én ilyen nyuszi díszeket fogok venni, de húsvétra csak kell valami cukiság, ami feldobja a káoszos házat. Megláttam és megragadtam. Impulzus vásároltam. Fogalmam sincs ugyanis hol lehet itt barkát szedni, meg ehhez az egész díszítsük fel az ünnepre a házat dologhoz sem annyira értek. A húsvéti kajákat meg nem is nagyon szeretem, ezért nálam a vendégek is mást fognak enni, nehogy rajtam maradjon. A sonka sóban érlelve vagy füstölve jó, nem főzve, szerintem legalábbis.

És ha már maradt jó sok időm, munka előtt megbarátkoztam két dobozzal. Na mit találok benne? Na mit? Ilyen olyan kacatot, szivarokat, régi fényképeket videókat DVD-n, ezt meg azt és paaaapííííírt… vááááá… válogatni. 13 évvel ez előtti edzéstervet és miegymást találtam. Többek között megint pár verset és hatalmas életbölcsességeket. Például:

Egyébként tök jó, hogy egy csomó tulipán lesz a birtokon és már nagyon soknak látszik a feje is. Bár megfogadtam, hogy nem veszek virágot, a legutóbbi kocsikázás alkalmával mégis (megint) sikerült. Ezt az amúgy teljesen haszontalan bigyót éreztem akkor szükségesnek. Legalább valami színt visz a házba. Ó, már annyira várom azt a pillanatot, amikor végzek a véséssel, szereléssel és helyreállítással. De addig is kell egy pár lélekmelengető „szarság”. (-: Gonosz dolog ám az ilyet a bejárat mellé tenni, mert a magyar Hofer-ben a "mit nem veszek" sorba már egy ideje inkább be sem megyek.

Este sem unatkoztam. Doboz kipakolás helyett inkább bepakoltam. Összeszedtem pár dolgot dobozokba, amik mehetnek ki, hogy ne bent legyenek. Ennyi. Ma is hasznosan töltöttem az estét és megérdemeltem közben a söröcskét meg a nála kicsit erősebb de hasonló alapanyagokból készült párlatot.

Ma is megérte élni.

Már lassan kezdtem volna megszokni, hogy éjszaka csend van. Ezért kellett gondolom Kópé kutyának az éjszaka közepén a kutyaház elé ülve ugatni. Rászóltam, abbahagyta. Természetesen sehol nem volt semmi. De szerencsére nem szenvedtem alváskárosodást. Ugyanakkor elég csípős reggelre ébredtem. Konkrétan be volt fagyva az esővíz gyűjtő tetején a víz. Rohantam is a barackfához. Ledobta egy csomó virágzatát. Meg ilyen barna virágok vannak a földön. Tegnap, amikor a füvet szórtam nem vettem észre egyet sem. Hát remélem nincs semmi gáz és lesz barack. Most van először barack fám, szóval még az is lehet, hogy ez a jelenség teljesen természetes. Bár a barnulást nem hiszem... amik eddig hullottak szirmok szép egészségesek voltak.

A nagy kirohanásban észrevettem azt is, hogy a kertiszerszámos-kamra is beázik kicsit. Hurrá, ezzel is foglalkozni kell akkor majd. Nem vészes, ez a tökre ráér kategória, de azért jó, hogy legalább ezt is tudom.

A szél egész nap fújt, mint állat. Megint tele van a birtok mindenféle gezemicével. És nem tudom, annyira semmilyen kedvem volt, hogy még délelőtt úgy döntöttem, nem megyek táncolni. Semmi kedvem azzal a tyúkkal kínlódni (aki a lábamra lép meg lecsapja a fülemet). Meg amúgy is, nem éreztem a feelinget. Hogy őszinte legyek, én nem megyek a fellépésre, de sokan igen és a fellépő koreográfiát sincs kedvem gyakorolni. Órán, amiért fizetek, „rendes” tanulás helyett. Azt hiszem az is benne lehet a pakliban, hogy nem tetszik a koreo, de ez már egyéni szocprobléma. Szóval skip.

Annyira semmilyen kedvem volt ma, hogy a reggelire készített szalonnás tojás felét is a kutyák ették meg, mert nem ízlett. De a rántott hús sem, amit a hétvégén kaptam. Persze megettem, de akkor sem volt jó. Amit én csinálok az jobb (mondjuk én mindig frissen sütöm). Vagy csak az elázott harmadnapos rántott hús a szar, ami egybe volt csomagolva a pürével. Ki tudja. Esetleg nekem van valami bajom, amiről én sem tudok. Akárhogy is, az nem olyan rossz, hogy kaptam pár napra elemózsiát. (A tegnapi után egyébként az árnyékszék lett egy időre a székhelyem. (-: )

Azért van ám jó dolog is. Kiderült mi az a lila levelű fa, ami virágzik. Vérszilva. Remélem termése is lesz, mert vérszilva pálinkát még sosem ittam. Itt lenne az ideje. (-: És és és és… újabb típusú szárnyast fújt ide az egész napos szél. Vagy éppen ideröppent a szél hátán a röppencs. Mindenesetre ő a Meggyvágó névre hallgató pintyféleség. Egész nap csak ő repkedett itt ebben a szélben.

És ha már ennyi időm lett, fogtam este a Whisky-s üveget és jól bebasztam öt perc alatt. Vagy nem. Azért megkóstoltam, na. De megcsináltam a házimunkát és a dobozok pakolásával is nagyon jól haladtam. Konkrétan annyira, hogy bent a házban már csak öt olyan doboz van, amiben van valami, a többi mind kint van, átnézve, kiválogatva, újracsomagolva. Sőt a tegnap talált papírokat is kiválogattam. Most már tényleg remélem, hogy nincs több papír sehol. Lehet, hogy hétvégére a doboz gyűjtemény is kikerül a házból, szépen összekötve, kilapítva?

Mosolyogva feküdtem le ezek után aludni, és dicsértem magam, hogy ügyes vagyok, okos vagyok, erős vagyok, kitartó vagyok, alkoholista vagyok.

Ma is megérte élni.

Újabb csodás hétfő reggel. Arra volt szerencsém ébredni, hogy esik az eső. Hű de jót tesz ez a borsónak. Na meg a gazok is úgy be fognak indulni, mikor kisüt a nap, hogy ihaj-csuhaj. Ma nem siettem a felkeléssel, jól esett még melegíteni az ágyat.

Aztán volt némi lábremegés reggel. Mert az áram igencsak játékos kedvében volt. Hol elment, hol visszajött. Féltem, hogy megint jéghideg vízben kell majd zuhanyozni, de megúsztam, viszonylag hamar magára talált a villamosenergia ellátás. Egészen addig tartott a megnyugvás, míg a második kávém le nem főtt. Épp kinyomta magából a gép a feketét, és megint hol volt, hol nem volt. Sebaj, majd, ha akar visszajön, gondoltam, nekem most jobb dolgom van, kávézok.

Aztán nem bírtam ki, muszáj volt belenézni a dobozba, amire az van írva: Kacatok. Csak kacat nem volt benne. Úgy kezdődött, hogy papír, aztán papír és még papír… na itt már fogtam a fejem, hogy csessze meg ennek a papír válogatásnak már sosem lesz vége? Félretettem őket és lám lám… doboz a dobozban. Mobil winchester előtti fényképalbumok. Wow… Azok a családi képek, amik kezdő felnőttként a szobám falán lógtak. Az első fizetésemből vásárolt fénykép keretek.

Aztán nem tudom milyen ötlettől vezérelve, de én úgy döntöttem, hogy ha már vettem múltkor egy zsák fűmagot, akkor biza még munka előtt kimegyek az esőbe és elszórom. Nem is tettem olyan rossz dolgot, mert az eső egész nap kitartóan esett és este láttam, hogy a nagy részét bemosta a földbe. Természetanya dolgozott helyettem. Ezt szeretem. Viszont a szárnyasokat egész nap csak hallani lehetett, látni nem. Esőben gondolom nincs kedvük repkedni. Pedig mennyire tetszett egyik reggel, amikor a pintyek itt kergették egymást, amíg a reggeli kávém szívtam el. Félelmetes milyen sebességgel vetik be magukat a fenyőfa ágai közé.

És újabb jó hír. Elkezdtek szépen kibújni a paprika palánták. A Táltos elnevezésű vetőmag. Na meg a gaz is… Amit az egyik paprikából szedtem ki, az még nem mutatta meg magát.

Viszont sajnos a nárcisz úgy gondolta jobb neki Kínát nézni az esőben. Nem tudom mi jó lehet a kommunista híradóban, vagy a maszkos ferdeszeműekben. Remélem feláll, ha az eső eláll. Ő az egyetlen és nagyon tetszik, hogy van.

Este meg hát… lumpoltam. Szóval ez a nap nem éppen az aktívkodásról szólt. Inkább a reggeli lazulásról és az esti távivászatról. Biztos angyalok kísérnek az utamon és vigyáznak rám, nehogy dobozt kelljen pakolni és megerőltessem magam. Ezért inkább úgy szervezték, hogy telefonon csevegjek Apuval pár órát és közben mind a ketten elázzunk, amíg az élet nagy dolgait csevegjük ki. Ez is kell. Lumpen elvtársnak innen is tisztelgek! (-: 

Ma is megérte élni.

Ez megint egy melós hétvége volt. Érdekesen indult a szombat reggel. Arra keltem fel, hogy nincs fűtés, sem melegvíz. Hát így, hogy a fél házban nincs áram sem, a mindenhova tett üres dobozoktól meg nem lehet takarítani, elég spártaiak a körülmények. Na ennyire azért nem akarok vidéken lakni. De nem volt mit tenni, jött a huhugós bazmegelős lábfagyasztós zuhanyzás jéghideg vízben. Utána vissza kellett feküdni az ágyba melegedni kicsit. És mivel ez a high-tech Androidos set-top box pornó nézésre sokkal alkalmasabb, mint tévézésre, úgy voltam vele, legalább valami jó is legyen. Hát ilyenek mentek a tévében jó sokáig, amíg meg nem untam. Ő például egy spanyol ajkú kislány a webkamera túloldalán. Szép ez a spanyol nyelv, meg kéne tanulni.

Úgy voltam vele ráérek én bármivel foglalkozni, ha már toltam magamba egy szalonnás tojást. Így is lett. Elővettem utána a kazán leírását. Szerencsére semmi probléma, csak a nyomás ment el. Szép kerek nullát mutatott a manométer. A leírás szerinti nyomás szintre feltöltöttem a rendszert. Lehetett volna annyi eszem, hogy azzal kezdem, hogy ezt megnézem, de ez annyira nem gyakori probléma, így nem tudtam mi az a 118-as hibakód. Szóval újra működik, hurrá, viszont csöpög… tettem alá valamit, gondoltam majd figyelgetem. Ha kell, akkor meg tekerek egyet a hollandin.

Mosogatás is megvolt. De ha már így alakult a reggel, akkor miért ne mondaná a lefolyó is azt, hogy nekem is szükségem van a törődésre, értsd. eldugult. Ezt az akadályt is vettem. És ez tényleg a pornó napja. Ebéd utáni kávézás közben látom, hogy kedvet kaptak a verebek is egy kis entyem-pentyemre. Biztos ránéztek a tévémre. Persze ilyenkor pont nincs nálam a telefon, amikor az odú mellett az egyik veréb a másik hátára mászva… khm. Csak gondolom, hogy nem a hátát vakargatta, soha nem láttam még ilyet.

Az egész nap azzal ment el, hogy a sok doboznyi poharat véletlenszerűen bontogatom és a konyhaszekrényt rendezem át. Annyi poharat gyűjtögettem össze az elmúlt években, pff… két háztartásnak is elég lenne. Kerestem ugyanis a vizespoharakat. Nekem elég volt az a kettő, ami volt. De ha jönnek a vendégek húsvétkor nem adhatok nekik feles pohárból vizet, kólát? Nem? Mondjuk miért ne? Gyakrabban kell tölteni oszt mindjárt meg is van oldva. Aztán persze egyesével visszacsomagolni, ami nem kell (az összes többi, koktélos, martinis, a megtalált kávés csésze rengeteg, estébé… ). Merthogy megint költözök. A házból, most ki a garázsba. És minél kevesebb cucc van a házban, annál könnyebb lesz a felújítás. Ezért válogatom a dobozok tartalmát is. De poharat nincs szívem kidobni. Na majd, ha a helyükre kerülnek, akkor talán megszabadulok valahogyan egy pártól. A terv már megvan. Ki fogok válogatni egy dobozba olyan konyhafelszereléseket, amik nem kellenek és felteszem a netre. Kezdőkészlet albérletbe egyetemistáknak. Legalább valami pénzt is kapjak érte. Összeraktam a molnárkocsit is, megnéztem hogyan tudom majd a dobozokat kirángatni a házból.

Vasárnap aztán családi születésnapi ünneplés. És mivel Anyukámnál is van több autónyi dobozom, így onnan is elhoztam annyit, amennyi csak befért a koporsó szállító (kombi) kocsiba. Kitalálható, a vasárnap délutánom estém is arról szólt, hogy (kóstolgatom a pálinkát, amiből vittem ajándékba is, mások szerint is egész jó lett) költözök. Szuper ez a molnárkocsi. Franc se akarna kézben cipelni három doboznyi mécsest, gyertyát és hozzá üveg tartókat. Azt hiszem ilyeneket sem kell már vennem, jó sok évre elláttam magam.

Na igen, a kertbe nem jutottam ki. De most már ideje kicsit rendet rakni itt bent is, mert már szégyellem milyen körülmények között tengetem a napjaimat. Így néz ki a doboz szoba, és ez már nagyon-nagyon jó, mert sok az üres doboz… nemsokára vége lesz ennek is. A másik irányt inkább az olvasó képzelő erejére bízom... (-: Annyi hely van csak, hogy a középső doboz halmot körbe lehet járni.

Most kezdődik az, hogy meg kell osztani az erőimet a ház és a birtok között, mert azt aztán végképp nem szeretném, ha a fejemre nőne a dudva. De, hogy ne maradjak élmény nélkül a hétvégén sem. Találtam a kertben egy második nárciszt. Olyan pici, hogy messzebbről nem is látszik.

És imádom nézni, ahogy a rigók ide-oda rohangálnak a birtokon. Nagyon jópofák. És az itató sem kárnak van kitéve. Mindig figyelek rá, hogy legyen benne víz. Meg egy jó nagy kavics, hogy a szél ne fújja el.

Amikor ki-be járkáltam a garázsba, találtam egy szédült kék fadongót. Bent volt az épületben, onnan mászott ki. Mondtam neki, gyorsan menjen odébb, mert nem szeretnék rálépni. De szerintem ő csigát reggelizett. Ezért felpiszkáltam egy lapátra és elvittem hátra a napra. A kiszáradt fában biztos talál majd magának lakhelyet. 

Azt hiszem ezt sosem fogom megunni. Csak azért sörözök este, hogy ezt lássam. Hehe hiszi a piszi... Nem, nem így van, de a kombináció jó.

Most is megérte élni.

Miért is ne indulna másként a nap, mint egy jó kis kocsikázással. Készen lett az új plakett. Most már egy újabb típusú plasztik darab azonosítja az én személyemet. Jókor mentem, mert nem volt senki a kormány ablakában, így kábé 3 perc alatt megkaptam ezt és valami másik zöld kártyát, ami „magas szintű azonosítást” tesz lehetővé. Jót röhögtem, olyan magasan azonosítom magam, hogy én leszek Orbán Viktor. Vagy lobogtatom a személyimet meg ezt a zöld kártyát a nevadai sivatagban és az 51-es körzetben még az amerikai haderő főparancsnoka is tiszteleg nekem. Ultizok egyet az ufókkal. Kipróbálok egy két csészealjat meg a legújabb lézerfegyvereket. Domesztosszal letakarítom a nagy piros gombot, amíg pár amcsi szívrohamot kap, de én jót szórakozom mert olyan magas szinten vagyok azonosítva. Kiderült tehát, beleolvastam a mellékelt tájékoztatóba. PIN kód, aktiváló kód, CAN szám, PUK kód, regisztrációs kód… miva? Na jó, lemondok a nevadai utazásról, amíg a teleportálást fel nem találják. De most komolyan, sokaknak a bankkártya használata is problémát okoz. És akkor ezzel mit kezdenek? Mindegy is, mert én se kezdek vele semmit, amíg égető szükségét nem érzem. Valamit mintha csinált volna a pultos kisasszony, mert az átvétel során volt egy párbeszédünk és le van kapargatva a sorsjegy része ennek a zöld kártyának. Igazából csak ez az egy párbeszédünk volt:

- Én: Csókkolom.. értesítettek, hogy ...
- Ő: Kérem a lakcímkártyát és a régi személyit.
- Ő: Mondjon hat számot.
- Én: <hat szám>
- Ő: Készen is vagyunk, itt írja alá.
- Én: Köszönöm, csókkolom.
- Ő: Viszlát.

Nem kérdeztem, mert nem érdekelt mire kell neki az a hat szám. Ő meg nem mondta. Szóval ő most már tudja az én hat számomat. Gondolom ő azt is tudja hogy ez nekem miért jó, hogy van. Ennyi. majd ha kell és érdekel, akkor foglalkozok vele. Egyébként imádom, hogy a közeli kisvárosban minden közel van egymáshoz. Mindig van parkolóhely. Pikk meg pakk elintéztem egy meg két dolgot, ha már arra vetődtem.

Egyre színesebb a birtok. Nyílnak a jácintok.

Van már egy kankalin telepem a szőlő alatt.

És valami nő a krókuszok helyén is. Na erre is kíváncsi leszek.

A japán birsnek is csoda színei vannak. Bazi jó a háttérben az aranyeső. Illetve eddig azt hittem, hogy az aranyeső, mert gyerekként így tanultam. De az Internet bölcsen megmondta nekem, hogy nem aranyeső, nem aranyvessző, hanem aranyfa vagy aranycserje. Na ezt is megtanulhattam.

Úgy tudtam őt kígyókának hívják, de kiderült, hogy gyöngyike.

Rejtőzködik valahol egy szártalan lila kankalin is.

És egy újabb gyümölcsfa borult ilyen csoda virágokba:

Minden cigiszünetben kint sétálok, sokkal melegebb van kint, mint bent. A szél lefújt egy csomó virágszirmot a fákról, húúú ha lehullik az összes, akkor virágszirom pázsiton fogok kint csámpázni.

Mellesleg a pinty ma is visszajött, de most már többed magával. Ősszel szedtem össze pár diót, amit nem ettek meg a kutyák, azt hiszem kiteszem majd nekik. Na az is kaland volt, ősszel. Ahogy hullott a dió, a kutyák úgy ették meg mindet. Pontosabban feltörték, amit tudtak kiettek belőle, a többit meg elvitték a madarak. Alig pár dióhéj maradt csak a kertben. Meg az a pár szem, amit én találtam meg előbb.

Ma sem sikerült éhen halni. Újabb B terv kaját vettem elő, amit eddig a fagyasztóban rejtegettem. Vettem a Penny-ben valamikor rántott camambert. A legjobb, hogy 4 darab van benne, vagyis megvan mit fogok enni holnap és adnak hozzá áfonyaszósz lekvár állagú finomságot. Ma vettem hozzá steak burgonyát, szintén fagyasztósat. Erre biztos rá fogok szokni és A terv kaja lesz, mert nagyon finom. 

Azt mondják, hogy a mosógépből a zokni manó viszi el a zoknikat, azért nincs meg néha a párja. Érdekes, hogy nálam mindig megvan. Ugyanakkor azt néztem, nálam a palánta manó járkálhat. Nem teljesen fogom ugyanis a sztorit, hogy nőhet ki három magból öt palánta. A fürtös paradicsom indult meg ennyire, a paprikák például még sehol sincsnek.

Fantasztikus, ahogy a lemenő nap sugarai a virágok színét festik. Egy kicsit mindig más színűek, reggel, napközben és este. Persze a pálinkámat újra meg kellett kóstolni, de egy nap alatt nem érett sokat. Ugyanakkor lett kedvem megint a doboz labirintusban mászkálni. Hogy én mennyi vackot őrizgetek. Minek nekem kagyló alakú függönycsipesz? És miért van belőle vagy száz? A lakásfelszerelés doboz lett szanálva, illetve nekiálltam a poharakat is válogatni. Nagyon érdekelt mit rejthet az a doboz, amire az van írva Csészék és nem emlékszem sok-sok hány éve lett elcsomagolva, de csoda, hogy eddig túlélte a doboz. Úgy fest a fél utcát egyszerre meg tudom hívni kávézni.

Ma is megérte élni.

A reggel egy nagy rohanás volt. Cuccok furikázása innen 100 km-re. Estébé… Kicsi késéssel, de szerencsére sikerült leülni dolgozni is. Éééééés megvan! Mert hazafelé sem jöttem ám üresen. A pálinka. Végre kifőzték az én pálinkámat! Pontosabban a cefrémet. Egész hazáig lötyögött a demizsonban, csak úgy szólongatott, hogy kóstolj meg, kóstolj meg... de estig sajnos várnia kellett, hogy megmutathassa milyen lett. 

Ma van idén az első olyan nap, hogy kint melegebb van, mint bent. Kinyílt az első nárcisz is. És eddig az egyetlen. Máshol még nem láttam, hogy lenne. Szóval nem egy nárcisz oázis a birtok, de én örülök ennek az egynek is. Azt hiszem ezzel nem megyek a virágpiacra vagy a főűtra kufárkodni.

Mivel nem terveztem kaját, és kedvem sem volt semmit csinálni, rendeltem pizzát. Nem volt rossz, de legközelebb inkább másfélét rendelek. A pinty is visszajáró vendég lett úgy látszik. Jött a dióra, meg egész nap itt héderelt, mindenhol talált valami csipegetni valót.

Este aztán jött a kötelező pálinka kóstolás. Bár a kiválogatott papírok feldolgozását még nem fejeztem be, a párlat megtette a hatását. Nem tudom mi van benne, vagy egyszerűen csak örültem, hogy a vegyes cefre (egy része több mint másfél éves, a másik része 1, a maradék fél éves, össze lett öntve és főzve) jól adta ki az anyagot. A főző mester mindent kihozott belőle, amit lehetett. Egy közepes pálesz lett, így nyersen. És egész jó az utóíze.  Na ha majd érik még, jobb lesz. De annál a szilva-szilvánál amit vettem, annál már most jobb. Szóval hirtelen olyan kedvem lett, hogy neki álljak dobozokat válogatni, pakolni. Sajnos az áram krízis óta ott sincs világítás, úgyhogy fejlámpával bóklásztam a labirintusban.

Így tulajdonképpen elmondhatom, hogy ma elkezdődött a rend rakás a doboz szobában. Szépen el fogok jutni odáig is, hogy tök üres legyen az a szoba. Na akkor majd kezdhetek vésni és akkor lesz áram és világítás is. Ujjé vidéken nagyszerű!

Ma is megérte élni.

Hát ezt a sütőt nehéz volt kisikálni reggel. A hideg zsíroldó sem csodaszer már. Biztos azért, mert már nincs olyan szúrós szaga. Szóval a reggeli program az volt, hogy süti helyett demizsonokat mostam, sütöttem. És mivel nem volt üvegmosóm, de van drótom, papírtörlőm, fel kellett találni magam. Van itt a ház előtt egy lila levelű valamilyen fa. Igen nagy meglepetés, hogy ez is virágzik. De még mennyire. Tele van rózsaszín virágokkal. Nagyon jó ezt látni, amikor kinézek az ablakon. A kertben is van belőle, utána jön a barack a halvány rózsaszín fehéres virágával és utána nem tudom még milyen (pálinka) fa, de az is virágba borult.

Fantasztikus egyébként, hogy kint cigizek és a verebek tőlem 3 lépésre kapirgálnak és nem félnek. Más madarak nem jönnek ilyen közel. Tiszta Vili a veréb műsor van itt. Úgy látszik a pinty is jól érzi magát, mert ő is visszajött.

Mellesleg ma is itt voltak az őszapók, a csapat tengelic, a zöldikék, és az összes kis füttyös madár. Jól működik a virágalátétből rögtönzött itató. Szegény tengelicnek meg beakadt valami kóróba a lába.

Ennyi volt az izgalom mára. Este a kocsiba kellett bepakolni cuccokat, amiket holnap reggel fuvarozok. Hogy ahhoz mennyire nem volt kedvem. Sebaj, csináltam.

Ma is megérte élni

Ez nem lehet igaz, hogy ma éjszaka is ment kint a szirénázás. Épp valami szépet álmodtam, amikor megint az idegbeteg ugatásra ébredtem. Mindkét szaros seggű nyomta a vakert ész nélkül. Mondtam nekik kiverem a fogatok az elemlámpával úgy, hogy a szemetek kiugrik. De ezzel is csak magamat sz*vatnám, mert adhatnék nekik utána pépes kaját. És mit csinálok évekig két fogatlan és világtalan kutyával? Amikor rájuk szóltam, az egész utca elhallgatott. Az enyémek voltak az ugatás irányító főparancsnokság, hogy cs*sszék meg. Nem lepődnék meg, ha hamarosan megorrolnának rám a szomszédok.

Szóval reggel megint nem voltam se friss, se üde. Ennek ellenére tele voltam jó gondolatokkal. Például, hogy alig várom az óra átállítást. Akkor majd munka után lehet menni a kertbe piszmogni. (Vagy falat vésni.) Bár nagyon szép a naplementét nézni a dolgozóból, de sokkal jobb egy sörrel a kezemben nézni kint. Az új rendszert is töröltem. Mégis kaptak enni az ebek. Azt azért nem csinálhatom, hogy csak minden másnap kapnak, mert hülyék. Ettől nem lesznek okosabbak, se csendesebbek. Úgyhogy inkább megcsináltam magamnak a jobb kedvre derítő szalonnára ütött tükörtojást reggelire. Elhatároztam, hogy itt az ideje kimosni és kisütni a demizsonokat, de belenéztem a sütőbe. Hát előbb inkább nem ártana kitakarítani. Elkezdtem, sikáltam, alig jött. Bakker, akkor jöhet a hideg zsíroldó. De azt nem szeretem, mert büdös. Na mindegy, jól befújtam, rázártam az ajtót és azt mondtam, teszek rád, holnapig van időd oldódni.

Délelőtt voltam kint füstölögni. Addigra már kiment a csipa a szememből. Valami fura ág gombócot láttam a kutyaház sarkában. Megnézem már micsoda ez. Némmá… süni. Jó nagy. Tele száraz levelekkel. Na akkor emiatt volt az éjszakai hisztéria. Remélem jól megszurkálta a kutyák orrát, mancsát. Tán most megtanulják, hogy a süni barát. Megpiszkáltam, leszedtem róla a zöldhulladékot. Úgy tűnik él. Elvittem hát hátra, a napsütésre. Hátha bekuckózik a komposzt halomba.

Persze nem bírtam ki, később is ránéztem. Az oldalán fekszik elborulva félig kinyílva, de már kicsit odébb. Aggódtam, hogy ennyi volt, mehetek este az ásóért. De ahogy közeledtem felé, ő úgy csukódott össze. Ó, akkor semmi baja! Még később már nem volt sehol. Szerintem ledőlt pihenni a több órányi stressz után.

Persze megint találtam a fűben apró színes virágokat. 

Ma is volt tánc. Hát a varázslat ma elillant. Pedig jó kedvűen mentem oda. Dudorásztam, hogy pam pam, pamparam pam pam. Az első órát megint élveztem. De a másodikon az a vén tyúk, aki múltkor lecsapta a fülem, az most folyton a lábamra lépett. Egyszer még oké, de többször, ugyanannál a lépésnél. Na neee.. Kifejezetten út... izé akarom mondani nem szeretek vele táncolni. Amúgy is hatalmas kihívás, mert hiába forgatod valamerre, ő a saját vállát kitörve képes néha a másik irányba forogni. Még a tanár néni is úgy táncol vele, hogy izomból rángatja merre mozduljon. Hát ez így nem salsa. Hiába, az évek és a rutin, ugye… ettől függetlenül azért…

Ma is megérte élni.