Az ebek ma éjszaka is lenyomtak egy másfél perces ki ugat jobban, acsarkodjunk egymásra műsort, ami pont elég volt ahhoz, hogy megint fáradtan keljek. Pedig azt terveztem, hogy munka előtt még megragadom a gereblyét és a hétvégén összeszedett kupachoz még húzok egy adagot és eltolom pár körben hátra a komposztra. Úgyis 3 évig tervezem érlelni azt, ami 1 év alatt összegyűlik, gondolom ezért mehet bele a tűlevél is.

És lám lám… a természet kegyes volt hozzám. Egész éjszaka szitált, szemerkélt az eső. Minden nedves, vizes. Ujjééé! Ez kell a borsónak. Nekem meg nem kell kimenni. Jól be is laktam hát bundás kenyérből. Leültem dolgozni és nem is kellett sokat várni. Megjött az eső. Újabb ujjé! Ez kell mindennek! Egész délutánig kitartóan esett. Szürke, szottyos, szar idő volt kint. De ennek örültem a legjobban! Megteltek az esővíz gyűjtő vödrök is. Ennél jobb dolog tényleg nem is történhetett volna. Kivéve a rántott hús ebédre, azt azért nehéz felül múlni. (-:

Nagyon szép, ahogy bontogatja piros virágait a japán birs. Távolabb sárga az aranyeső. És mintha a sárgabarack fa is kezdené nyitogatni a rügyeket. Na, ha jó idő lesz holnap, csinálok képet. Ugyanakkor nem értem, hogy ez most karalábé, vagy nem karalábé, ami ilyen jól túlélte a telet. Mert azt hiszem ez is virágozni fog, de a neten nem írnak semmilyen karalábé virágról. Na majd ezt is megnézem, ha lesz időm.

Azt sem tudtam, hogy ez most virág vagy nem virág, vagy gazvirág, vagy micsoda. De erre már rékerestem és kiderült, hogy van nekem Kankalin. A nevét mintha már hallottam volna életemben egyszer, biológia órán. És lám, most nézhetem is. Lassan kéne egy térképet csinálnom a birtokról, hogy hol mi nő. Hátha valamilyen meglövés következtében ősszel átrendezem. Mert nekem tetszene, ha például egy szegélyben lenne hóvirág, krókusz, kankalin és ami még nőni fog később, mondjuk nyár végéig. Már csak azért, hogy folyamatosan legyen ott valami virág, ami nem igazán igényel gondozást.

Csodálatos az eső utáni csend. Nem hallatszik más, csak egyetlen távoli madár éneke. Mintha egy erdő közepén ülnék az eső utáni, naplemente előtti szürkület kezdetén. És valóban ott is ülök. (-: Csak éppen egy kisebb, emberek lakta településen, a vadak lakta erdők ölelésében. Majdnem olyan, mint Pest. Leülsz az Astoria közepére és "vadak" lakta házak ölelésében hallgathatod a zajt és szívhatod a gázt. (-:

Bár munkaszüneti nap volt, szerencsére én eldönthetem, hogy dolgozok-e vagy sem. Úgy döntöttem, hogy igen, munkába állok. És nem cseréltem volna el ezt a napot semmi másra, ugyanis új feladatot kaptam. Új irány, új tapasztalatok, tanulási lehetőség, fejlődés. De kellett már ez az érzés a munka területén is! Pontosabban megfogalmazva, csak egy nap kitekintés volt a jövőt illetően, de a változás úgy néz ki közeleg, és ez remek!

Ennyi szuper dolog után már csak az volt hátra, hogy belenézzek este a pálinkás pohárba és az utolsó papírokkal teli dobozba. Rövid idő alatt megállapítottam, amit már sejtettem, hogy ezzel nekem még semmi dolgom, majd eljön az ideje ennek is. 15 év múlva. Ennyi. Befejeztem a papírok válogatását. Már csak a kiválogatott iratokat kell elintézni, hogy minden a helyére kerüljön. Ettem, ittam, mulattam, kicsi házimunka, nagyüzemi pihenés, kicsi pakolás, alvás.

Ma is megérte élni.