Szöges ellentétben a tegnapi nappal, most igen jól aludtam. A kutyák hallgattak, mint a sír. Kipihenten, mosolygósan ébredtem, időben. Fantasztikus milyen meleg volt reggel (és mellesleg egész nap, nyitva is voltak az ablakok). Munka előtt bepaníroztam a rántott húsnak valót és megkönnyeztem a krumplipürét is. No nem azért, mert annyira meghatódtam volna és nem is örömömben. Kóstolás után rá kellett jönnöm, hogy kicsit fűszeres lett, véletlen. Olyan nyelv izgató.

A verebek is nagyon szorgoskodtak reggel. Két odúba is hordják be a pihe-puha tollakat. Reggelire is sikerült enni pár falat falatkát. Megkóstoltam a szarvaskolbászt. Fincsi, fincsi, de nem éri meg. Annyival nem jobb, mint amennyivel drágább. Vagyis EZ, annyival nem jobb, ilyet nem veszek többet. Aztán kiderült egy másik ok is, amiért nem leszek eme kóbász fel és törzsvásárlója. Többször, több időt kellett tölteni olyan helyen, amire nem számítottam. Mondjuk kár lenne, ha a kutyáknak lenne belőle fogtömés, de ha legközelebb is így reagál rá a szervezetem, akkor nincs mese. Ha ők eszik meg, majd azt mondom rá vitamin, szarvas vitamin.

Egy sétával egybekötött cigiszünet alkalmával volt szerencsém észrevenni, hogy az egyik hátsó odút is belakták a verebek. Szóval eddig úgy fest, négyben laknak már. És ebből három, pont itt van a ház mellett! Tele leszek baby verebekkel. Yeah! És pár napja már látom, hogy kinyílt az aranyeső is. Gyerekkoromban az aranyeső még bokor volt, ha jól emlékszem. De itt ez is fa.

A leginkább meglepő dolog, vagy inkább meghökkentő, mert amikor rájöttem mit hallok, azt mondtam „hö?!” Megálltam ugyanis az egyik fenyő alatt, nehogymá’ rám süssön a nap, a végén még lebarnulok tavasszal és azt hiszik majd a falusiak, hogy szolizik a gizda gyüttment vagy otthon hagyta a vonót. Na jó, inkább csak úgy bámészkodni ragadtam le azon a ponton, és hallani lehetett, ahogy pattognak ki a tobozok. Szuper, hogy itt ekkora a csend! (Nem mindig, de azon megpróbálom túl tenni magam, bár néha nagyon nehéz. És nem a kutyákra gondolok... tán egyszer leírom. Addig legyen rejtély.)

Mellesleg finom lett a husi és a krumpli is ehető. Ma is zabbantottam egy jót. A csokiöntetes piskótára is szórtam összetört csoki darabokat, mert a csoki csokival a legjobb. (-: Félek, én már nem leszek könnyebb, a ruhatárat kell majd nehezebbre cserélni.

Később aztán feltűnt, hogy valami történt. Nem értem. Elszédültek a krókuszok? Még csak alig nyíltak ki, de már kényelmesen heverésznek a földön. Mi történhetett? Betett a hirtelen nagy meleg, vagy miva? Pont azt tervezgettem, hogy én ősszel mennyi ilyen színes kis virágot fogok ültetni. De ezek így gyorsan elmúlnak... Két házzal odébb is kint voltak a kertben. Megjegyezték, hogy jöhetne már kis eső. Én is örülnék neki, kéne a borsónak. Múlt héten azért esegetett valamennyire. Most sajnálom egy kicsit, hogy egy hetet csúsztam a borsó vetéssel, de ez van. De mi van a krókuszokkal?

Volt este tánci-tánci. Megint átszellemültem jöttem haza, de szerencsére ma egyből megtaláltam a helyet, ahol lakom. Nem úgy, mint múltkor. Történt ugyanis, hogy a dupla salsa után jön általában a bachata óra, amire én nem járok. Réges-régen tanulgattam pár lépést és ennyi. Namármost elmaradt az óra, mert nem volt meg a megfelelő létszám. Viszont mivel a szalszások közül sokan járnak oda is, azért annak az egynéhány embernek, aki ott volt, a tanár megmutatta a következő óra anyagát. És… és… és… beállhattam táncolniiiii!! Tipegni, topogni, mert minimális közöm azért mégis van hozzá meg némi ritmus érzékem. Amíg egy olyan lánnyal roptam, aki tud is, addig végig mosolyogtam, annyira jól esett bénázni. De nagyon koncentráltam ám!  Aztán kár, hogy a párcsere alkalmával egy olyan lányt kaptam, akinek -∞ köze van ehhez, meg a ritmussal is csak most kezd barátkozni. De valamiért úgy gondolta, hogy akkor ő is marad. Azért ez nem lombozott le, csak kár, hogy ilyen élménnyel is gazdagabb lettem. Az is szuper, hogy salsa után még lehet maradni pár percet. Olyan figurát gyakorolunk az egyik lánnyal, amit órán nem veszünk.

Éshogymégegyjóhírtmondjak. Ahogy hazaértem, elkezdett csepegni az eső. Csak remélhetem, hogy egész éjszaka kitart majd. Nem úgy, mint a maradék rántott hús, amit sikerült nasinak nézni. Nem kellett volna elől hagyni. (Deeee, deeeee… kellett.)

Ma is megérte élni.