Cefetül éreztem magam reggel. Olyan fáradt voltam, hogy alig tudtam kimászni az ágyból. Aztán még vissza is feküdtem. A harmadik kávé után kezdtem valahogy észhez térni. Annyira nem volt erőm semmihez, hogy még egy fincsi reggelit sem csináltam. Maradt a zabkekesz és a yoghurt, amit két ásítás között próbáltam a megfelelő helyre orientálni. A drága kutyáim ma éjszaka sem hagytak aludni. Már mindennel is fenyegettem őket, de csak nem fogták be a pofázójukat. Fenyegetően elemlámpával világítottam a szemükbe. Mondtam nekik lapáttal verlek fejbe, tüzes vassal kergetlek meg, de nem használt. Pont annyira vették komolyan, amennyire nekem szándékomban állt e cselekedeteket elkövetni. Feltételezem nem csak én éreztem magam így reggel, hanem a szomszédok is. Azt hittem majd átjönnek engem vagy a kutyákat meglincselni, de ha nem is "meg", akkor itt fogak kilincselni, hogy adjak az ebeknek altatót, mert ez nem normális hogy ennyire leget ugatni a semmit.

Ettől függetlenül a kert csak húúúúúzott ki magához. Lassan ugyan, de beadtam a derekam. Annyira azért nem esett nehezemre, nem jött el a világvége, csak kicsit elégé jóformán mondjuk úgy hogy iszonyatosan kialvatlan voltam. Örülök, hogy egészen sötétedésig kint voltam. Megszakítva a munkát egy ebéddel. Hiába, a nem tökéletes étek, megint sikerült magam pufira zabálni. Illetve voltam a helyi disztribútornál is némi páleszért, azért a fincsi eperfa hordóban érlelt szőlőért. Szóval itthon, igyekeztem a szőlőnek valami formát adni, mert az, hogy szőlő fáim vannak nem igazán tetszik. Nem akarok létráról kacsolni, metszeni, szüretelni. Majdnem sikerült is befejezni, de a félhomályban már inkább nem törtem magam. Ennyi. Még korán sötétedik. Azért szerintem egész jó lett, most már nem 2-2,5 méter magasak, hanem inkább szélesek a tőkék.

Este meg járt a kóstoló a frissen szerzett szeszből. Úgy voltam vele, pihenek és utánam a vízözön. Minden marad, ahol van. Teszek rá. Alig állok, holnap is lesz nap. Ha meg nem, akkor meg úgyis mindegy. De a szesz megtette a hatását. Nem múlhat el eseménytelenül ez a nap sem. Megbotlottam és bezúztam az orrom. Patakokban folyt a vér... nem nem...  Inkább úgy mondom, nem kummanttottam el a melót. Észbe sem kaptam, már a kezemben volt a gőz sárkány és serényen járt a kezem jobbra balra. Így már sokkal jobban esett eltenni magam holnapra.

Nem mellesleg kiderült, hogy nem csak 1-1 szál krókusz nő itt meg ott, hanem lassan egy telep kel életre, itt vagy ott, néhol. És van újabb izébigyó virág valami, amiről megint fogalmam sincs micsoda. De már tűkön ülök hogy meglássam mi lesz belőle. Szép lesz, szép lesz a birtok. Türelem és munka. Akinek van kedve fordítgatni: на здоровье.

Ma is megérte élni.