Az első gondolatom ma, hogy soha többet nem fogom megnézni, milyen leveleket tesz át a Google a promóció mappába. Eddig sem néztem meg. Ezután sem fogom. Most egyszer valamiért mégis. Talán mert épp ráértem. Ez olyan, mint amikor bemész egy új boltba körülnézni, hogy mégis mit lehet itt kapni. Aztán végül úgy jössz ki, hogy csak van a kezedben valami. A pénztárcádban meg kevesebb. Ez a promóció mappa is ilyen. Illetve rosszabb, mert itt - gondolom - mindig újabb és újabb, más és más dolgok vannak. Ördögtől való. Akkor is ha tényleg féláron lehetett kapni utolsó darabokat. Okos a Google, tudja, hogy mit nem kell megnézni. Én vagyok a kuka, hogy megnéztem. És csak rendeltem valami kis apróságot. Nem nagy összeg, de akkor is. Ha nem tudok róla, nem tudom mi hiányzik. Ugye?

Mivel ma reggel is bőségesen el voltam látva idővel, és megláttam a maradék gombát a hűtőben. Adott volt, hogy én bizony gombás tojást fogok reggelizni, némi pici kolbásszal, hagymával. Amikor csináltam a képet, azon gondolkoztam, hogy ez tájképnek is jó lenne, vagy kiteszem a falra. Szóval ez az, amit még "elrontottam" pár tojással.

Lakmározás után drinkeltem még egy kávét, mert éreztem, hogy ebből IQ csökkenés lesz. Azon agyaltam, ha most leülök a székre, vajon a légrugó leenged, vagy még megtart? Nem engedett. 

Csodálatos nap van ma is. Igaz, hogy hideg. De verőfényes napsütés. Nem fúj a szél. Napközben többször járkáltam fel-alá a birtokon, jól esett a séta és a levegőzés. Tervezgettem, mit hogyan kéne csinálni. Gyűjtöttem az ötleteket és a teendőket, hogy ne én szaladjak tavasszal a munka után, hanem úgy kelljen majd keresni. Na meglátjuk, mert az élet olyan mint a GPS, újra tervez. Remélem hétvégén is ilyen idő lesz, akkor biztos piszmogok kint egy kicsit.

Eljött az újabb kedd. Sajnos múlt héten betegség miatt elmaradt az esemény. Ilyenkor mindig nagyon izgatott vagyok egész nap. Ugyanis, amikor költöztem, láttam a szomszéd városban egy táblát. Kezdő salsa. Első óra ingyen. Ahogy megláttam már tudtam, hogy én ide járni fogok. Ugyanis 12 éve hagytam abba a táncot, de előtte négy évig jártam és nagyon sajnáltam, hogy kimaradt, elmúlt az életemből. Szembe jött a lehetőség, nem is haboztam sokat. Azóta már tovább léptem a kezdők csoportjából, mert (jó)pár óra elég volt ahhoz, hogy az alapok újra visszatérjenek. Az volt a bajom, hogy a lábamban és a kezemben van, a fejemben nincs. De most már a  tudás szintemnek megfelelő csoportba (is) járok. A kezdőket sem hagytam ott, így két órát veszek egy héten. 

Ma is sokat járt a fejemben, hogy fog-e menni; emlékezni fogok-e a figurákra; mit rontok majd el; jól vezetek-e; és így tovább. Ezzel együtt ezt a napot mindig várom. Ma is csodálatos dolog történt velem. Az óra végén volt szabad vezetés, és nem gondolkoztam a begyakorolt figurákon. Volt, amit félig csináltam meg, volt amiből kivettem egy részt, volt, hogy kettőt kombináltam úgy ahogyan régen. Hagytam, hogy a zene vezessen. A lánynak így azt vezettem, ami éppen belülről jött. És elkapott a mámor. Egy 4 perces szám végére olyan szinten tele lettem adrenalinnal, hogy remegett a kezem, lábam, gyomrom. Feltörtek bennem a régi érzések, hogy én ezt mennyire is szerettem / szeretem. Nem fogom abba hagyni. 

Nem vagyok társasági ember. De kilépve a komfort zónámból ott maradtam beszélgetni, mert tudtam, ha én most elindulok autóval, akkor az nem lesz jó. Le kellett higgadnom, valahogy vissza kellett húznom magam a valóságba. Tánc után mindig lassan vezetek haza, mert sok a vadállat a környéken. Nem történt ez ma sem máshogy, olyan 70-es tempó körül avászkodtam haza. Nehéz ilyenkor az útra figyelni. Ez, mint a drog, vagy annál is rosszabb / jobb. Egész este hatott. Általában úgy alszom el, hogy becsukom a szemem és pá. Most... most ez nem ment. Még két-három órát forgolódtam az ágyban, mert képtelen voltam kikapcsolni a gondolataimat.

Ma különösen megérte élni.

I love salsa.