Izgalmas volt a ma reggel. Ahogy kivilágosodott úgy tárult fel előttem a látvány. Éjszaka bizony fagy volt. A birtok egyik fele fehérben a másik fele érintetlen zöldben pompázott. A ház köré ültetett örökzöldek védik a házat a széltől, fagytól, így a ház körül minden zöld. Hátrébb viszont, ahol csak a veteményes van és a felkopaszodott fák, ott fehér a talaj.
És mivel nem bírtam ki... Úgy voltam vele nehogymá' ne tudjak két routert összekonfigurálni, kiépíteni egy másik alhálózatot, ami lefedi WiFi-vel az egész házat és azon keresztül kapja a set top box is a netet. Szóval újra nekiálltam. Végül rájöttem, hol volt a bibi. IP cím ütközés az egyik routerben, és ha már ott jártam, akkor konfiguráltam még egy két normális halandó számára unalmas paramétert (szerencsére én nem vagyok normális, csak halandó). A másik meg a set top box DHCP. Na ez az androidos set top box is megérne egy teljes posztot. Mert mindent lehet rajta, zenét hallgatni, youtube-ozni, böngészgetni, felnőtt mesét nézni, egeret csatlakoztatni hozzá, sőt! még torrentezni is tudok vele, ha akarok. Cserébe tévézni szívás. Rendszeresek a betöltési hibák, akadozik, lassú, a film legizgalmasabb részénél újraindul, stb stb.. Egy szó mint száz, ma reggel elment egy csomó időm azzal, hogy betakarjam a házat a megfelelő elektromágneses sugárzással, így ma zabkeksz és yoghurt lett az egészséges reggeli. Viszont legalább boldogan élem tovább az életem ebben az elektroszmogban. (-: És mi a legjobb az egészben? Hogy úgyis szét fogom egyszer szedni, mert a padlásra akarom telepíteni a rendszert.
Miért Paradise? Mert ma egész reggel Coolio, Phil Collins és a Guns N' Roses játszik a két fülem között, én meg dúdolgatok, hogy:
Take me down to the paradise city
Where the grass is green and
the girls are pretty
Guns N' Roses
Van a ház mellett egy kút gyűrű. Körbe volt futtatva borostyánnal, ami meg kúszott fel a házra. Még nyár végén leszedtem róla az indákat, mert nem szeretném ha befutná a házat. A többit meg az ebek rombolták le, amikor játszottak vele, illetve a gyíkokat kergették. De nem is az a lényeg, hogy milyen ramaty állapotban van a borostyán, hanem, hogy ez a randa beton karika fel van töltve földdel. És most dögivel bújnak ki belőle a hagymás virágok. Gőzöm sincs mik lesznek. Krókusz? Nárcisz? Tulipán? Nem értek hozzá, szóval most lesem őket minden nap és várom mi lesz.
Este nem sok mindenre maradt időm. De mivel ott pihent a garázs mellett már hónapok óta pár zöld zsák, amibe a diófa leveleket gyűjtöttem össze, és holnap viszik, gondoltam kitolom a furikkal. Mellesleg minden egyéb zöld és háztartási szerves "hulladékot" igyekszem komposztálni. De még csak most kezdtem. Kíváncsi vagyok milyen anyag lesz ezekből 1-2 év múlva. És isten bizony valami elindult belül, amikor vittem ki a kertből ez a kincset. Mert ez bizony kincs. És rájöttem, hogy azért csinálom ezt, mert a bácsi, aki itt lakott elmesélte, volt olyan, hogy ő 8 zsákot vitt ki. De nem, nekem nem ezt kell csinálni. Nem szabad ezt ingyen odaadnom senkinek. Mindent lehet komposztálni. Szóval eldöntöttem, több szerves hulladék nem hagyja el a kertem területét. Mindent hasznosítani fogok. Nem adom oda senkinek. Ja... meg csak 2 zsákot visznek el, és ha többet akarok elvitetni még fizessek is érte 180 jó magyar pengőt zsákonként. Peeerszeee... :D Többet nem. Egyet sem. A természet kincsét nem adom. Jóccakát.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.