Ma reggel sem voltam tétlen. Sőt, eltűnt a sörényem. Hihetetlen, hogy rátaláltam egy koránkelő fodrászra, aki hajnalok hajnalán már az ollót csattogtatja, a gépet zúgatja a két fülem között. Hazafelé még volt időm némi vitamint is beszerezni. Ha már úgyis mindent megteszek, (iszok, bagózok, nem sportolok) hogy korábban feldobjam a bakancsot, legalább mellette valami pozitív dolgot is tegyek önmagamért.

Érdekes, hogy hova sodor néha a sors. Munka után volt szerencsém meglátogatni ugyanis azt a kerületet, ahol házat béreltem Pesten. Jó pár évig laktam ott, nagyon megszoktam és megszerettem. Jó volt ma este visszamenni. Lám lám… ha nem a papírok, akkor valami más hozza fel a régi emlékeket. A lényeg, hogy hónapok óta bújom már a netet, minduntalan ugyanazt keresve. De senki sem akarja használtan eladni. Az új ára meg… paff.  És rám mosolygott a szerencse. Le is csaptam rá azonnal. Új állapotú, sosem használt, kihasználatlanság miatt eladó. A történethez tartozik, hogy velem együtt él a gerincemben az úgy nevezett kifakadt porckorong sérv. Nekem csak a kis g*ci, aki nem szereti annyira a kerti (és bárminemű fizikai) munkát, mint én. Ez is egy indok volt, a reggeli torna mellett. Költözés után előkapartam egy régi széket. Abban ülve tengetem napjaim azon részét, amikor pénzért dolgozok. Az a kis lumbális problémás hogy a nyavaja törje ki ezt sem szerette. Na de most itt van. Megvan. A hacker. Nem bírtam ki, fél este próbálgattam, állítgattam a tökéletes támaszt. Nagyon kíváncsi vagyok, két hét múlva mit tudok majd mondani erről a gyógyi székről.

Mellesleg egész nap nem bírtam magammal, minden cigiszünetben a környéket vizslattam. Fantasztikus, hogy a kert minden szegletéből bújnak elő a virágok. Egyelőre még csak zöldek, de idővel biztos meglátom mi lesz belőlük. Már alig várom azt a pillanatot, amikor megszületnek, azért leskedem őket rendszeresen. Nagyon tetszik, hogy szét vannak szórva a birtokon, itt is, ott is, mindenhol is, egy kicsi, pár apró. Ennek fényében úgy látom, az őszi kerti munkákat elég hányaveti módon csináltam meg. Pedig akkor nem így gondoltam. Igen ám, de akkor még nem tudtam ezeket a titkokat.

Este aztán sikerült megint büdöset csinálni a házban. Nem a chilis bab volt az okozója. Hanem a popcorn. Azt írták rá, 2-4 perc. Betettem 3:20-ra, hátha több kipattog, mint általában. Be is jött a gondolat, szuperül pattogtak. Oly csodás volt hallgatni, puff, puff, puff. Csak úgy zenélt a mikró. Legalábbis. amíg nem „füstölt”. Mert a leggyorsabban, leghamarabb pattogó szemek úgy feketedtek, ahogy a másodpercek múltak. A szenes ízesítésű pattogatott kukorica meg sajnos nem a kedvencem. I.J.

Ma is megérte élni.
És most már végre van egy fasza székem is...