Nem is kezdődhetne másként egy nap, mint egy jó reggelivel. Persze azért ez elég változó, hogy ki, mit nevez jónak. Nos, mivel nekem ma reggel ismét neki kellett eredni a falunak, híján voltam ugyanis a szívni valónak, akkor már meglátogattam a helyi sütödét is. Mert a falunak nem csak csomagautomatája van, hanem saját sütödéje is. A sikeres pénzügyi tranzakció lebonyolítása után, zsákomban friss ropogós kenyérrel és némi mákos és túrós péksüteménnyel tértem haza. Mit ne mondjak, a friss ropogós héjú kenyér fantasztikus kiegészítője volt a chilis babnak ebédre. Hát kábé ennyi volt az egész napi izgalom. Ja igen, visszatérve a történetre, a mákos péksüti. Három tojás ára. És olyan jól laktam vele, hogy tízóraira csak egy apró csokit nyomtam be. (-:
Durva, hogy az ember mennyire el tud siklani a részletek felett. Hiába takarítok én itt már lassan fél éve, most jöttem rá, mi az az izébigyó akadály, ami az ajtó mellett van a földhöz rögzítve. Egy ilyen akármi fém bizbasz. De a lukat csak most vettem észre rajta. Hallod!? Esernyő tartó! Gondolom, hogy sejtem, hogy az összezárt esővédelem ki tudja csöpögni magát. Sajnos nekem nincs olyan esernyőm, aminek a hegye a lukba beleférne. Hogy mit kezdek vele ezek után, magam sem tudom.
Ma volt tánc óra is. A legutóbbi alkalom után (merthogy akkor jól lecsaptak, azt hiszem ez az emlék még sokáig kísérni fog) megkérdőjeleztem az elhatározásom, hogy én ebbe a csoportba akarok-e járni. Óra utánra viszont megint fordult velem a világ (már nem az volt a legjobb, hogy megint egy csapat őzike kavirnyált az úton odafelé). Történt ugyanis, hogy a két óra között egy számomra kedves lány, mert nagyon szeretek vele táncolni (mert ő jó, naaaagyon jó) felkért. Engem. He? Nő kér fel pasit? Was ist das? Hol élünk? Nemá’! De. Felkért, hogy gyakoroljunk. Simán belementem. És imádtam. Nyomok is egy lájkot gondolatban. Olyan jó érzéssel töltött el, hogy valaki velem akar táncolni, hogy arra nem találok szavakat. Uszkve 10 éve nem történt ilyen. Vagy több. Mellesleg rajta kívül egy másik lánnyal is nagyon összhangban vagyunk. És itt ki is fújt számomra a csoport, már ami a hölgyeket illeti. Vagy levernek, és vagy nincsenek ritmusban. Óra végén megint volt szabad vezetés. Azt táncolsz, amit akarsz. Újabb like a kislyánynak. Talán el kéne járnom buliba? Yeah… eccer, nemsokára.
Olyan jó kedvem lett, mire hazaértem, hogy „elkezdtem tömni” a kutyákat jutalom falattal. Enyhe túlzással. Magamat megkínáltam némi alkohol származékkal és mosolyogva mentem aludni.
Ma is megérte élni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.