Na végre, újra. Nem állíthatom, hogy olyan fene jót aludtam volna, de végre újra nem történt semmi. Leteszem a fejem este, felemelem reggel. Így kell ezt csinálni. Mellesleg egész reggel szólt a fejemben a zene:

tadadadamdaaam. Szeretem, amikor jól indul a reggel. De egyébként meg úgy nem mellesleg, nem lesz gombóc. Túró a fülembe, ha még egyszer így belelkesülök valamitől, mint a túrógombóc és nem csinálom meg. Pedig nem fogom. Legalábbis most. Jobbat találtam ki. Chilis bab lesz, utána meg lasagne. Így optimalizáltam a bevásárlást, ha már úgyis fogyóban a kutya kaja és ma reggel autóba kellett ülni. Amit jobban is tettem, mert ez a bolt itt a faluban elég drágácska. Ugyanaz a mák a Pennyben 2/3 áron van, például.

Bár azt mondtam, nem veszek virágot, mert azt sem tudom mi van a kertben, meg még itt a ház mizéria, mégis, mégis… Amíg válogattam a polcokon, egy fokföldi ibolya gondolta beugrik a kosárba. Úgy elrejtőzött, hogy már csak a pénztárnál vettem észre. Na mondom neki, jóvanna, hazaviszlek, de azért cseszd meg te is, hogy csak a pénzemet költöd, teee, szemtelen. Láttam is rajta, hogy kicsit elszégyellte magát, de megígérte nem fog tönkre menni, akármilyen sanyarú sorsa is lesz nálam, csak azért néha adjak neki vizet. Kérdeztem tőle, megnyugtatott, hogy nem hiába gyűjtögetem az esővizet, az neki is jó lesz. Szereti. Azért elrettentésképpen az indigó pálma maradványok mellé tettem őt, hogy eddződjön lelkileg. (-:

Nagyon kellemes napsütéses 15 fok van ma. Nem győzök szellőztetni. De jön még kutyára dér, ahogy mondani szokás. Este aztán jött a felismerés. Elnéztem a napot.

De jó, nem holnap van programom, hanem vasárnap. Na ennek annyira megörültem, hogy úgy döntöttem nem csinálok semmit, max gitározok kicsit. Mire kész lettem a házimunkával, legurítottam két hubit és felbontottam egy finom búzasört. Na mondom magamban, jólvan, akkor mostantól nem csinálok semmit. Le is dőltem butulni a tévé elé, amikor véletlen körbe néztem. Nem kellett volna. Mit nézelődök annyit, mi? Ott a tévé, azt kell bambulni, nem forgolódni, mert akkor nem látszik a műsor. Húbakker! Mennyi papír! Ezt a kuplerájt! Gázos ez a káosz. És hirtelen azon kaptam magam, (hogy tényleg egy zseni veszett el bennem (: jó mélyen, mert átlátom) hogy a kiválogatott bugyizott papírokat rendszerezem tematikusan, hogy aztán gyűrűs mappákban újra el tudjam tenni. Na ennyire sikerült nem csinálni semmit. Azért túlzásba nem vittem, jól esett korán aludni menni.

Ma is megérte élni.