Mivel, hogy szombatra ébredtem, ma (sem)nem sietek semmivel. Mára úgyis pogácsa sütést és doboz pakolást rendelt a sors (vagyis én). Megvolt a reggeli koffein és füst adag is a holdfényben, de aztán mindent csak kényelmesen szépen lassan. Bekapcsoltam a meséket, és nini! Kacsamesék! Egyből eszembe jutott, hogy gyerekkoromban mekkora nagy szám volt, és rögzítettük VHS kazettára minden részét. Azok a szép idők! És ha gáz, ha nem gáz, én bizony a tévével együtt énekeltem a főcímdalt és forgattam közben a finoman sercegő bacon-t. Teszek rá, ha ez tesz boldoggá. (-: Aztán jöttek a Gumimacik! Őket is szeretem. Azt hiszem hiába vagyok felnőtt, örökre gyerek maradok. És ez nekem Pont Így Jó. Természetes következménye a dolgoknak, hogy igen jóllaktam a szalonnára ütött tojásokkal, ami alá némi kolbász zsírt is csepegtettem.

És minekelőtte a punnyadás sötét felhője borulna rám vala, ízibe meg is érdeklődtem a szőrbőrűektől, van-e kedvük elcsámpázni velem a helyi szerencsejáték központba. Volt. Meg volt macska fára kergetés, gazdi húzás ketten csak kitépjük a vállát játék, meg minden. Idegenek dögönyözték őket, amíg én tippelgettem véletlenszerűen. Nem állíthatom, hogy kicsit se élvezték a sétát. Úgy tudnak smúzolni, hogy felborítják az embert. Kivéve ha ők a kerítés egyik, te meg a másik oldalán vagy. Akkor inkább ne próbálkozz, de még csak oda se nézz. A postás meg jobb ha az utca másik feléről bottal dobja be a levelet, de akkor is legyen rajta bukósisak.

Aztán nem is alakulhatott volna máshogy. Nekiestem a kelt tésztának. Mert nekem hajtogatott sajtos pogácsa kell. Nem most azonnal, de rögvest. Dagasztottam, nyújtottam, hajtogattam, sütöttem. Ilyen lett... 

És közben ezt műveltem vele háromszor, húsz perces szünetekkel.

Aztán jött egy pici csalódás. Liszt ízű... pedig én mindent a recept szerint csináltam. Sebaj, legközelebb jobb lesz, gyorsan át is írtam 1-2 dolgot a recepten.

Egyébként lenne kedvem kint motoszkálni a kertben, ha ez a táfjun nem fújna kint. És ez nem az a "táj fun", érted.. "fun", angolul vicc, tréfa, jó kedv. A táj meg a magyar táj. Na mindegy... ez nekem is fájt. De kezd egyre több rőzse lenni a kertben szét meg szana, amit illene összeszedni. Na meg a nyírfák is vedlenek. Minden héten legalább egy-két marék apró ágat szedek össze, amikor csak úgy tengek lengek, hogy körbenézzek a birtokon. 

Végül nekiálltam dobozokat válogatni. Csomó kacat, csomó emlék. Nosztalgiáztam. Walkman. Kazetták. Cédék. CB rádió  páros (nyilván, egyből feldugtam őket töltőre és működnek!!! yesss.. csak az akksi kuka, de majd szétszedem és megnézem a belét, mi kell neki), gyerekkori papírok, oklevelek, fényképek olyan helyen, hogy csak pislogtam, és persze egy csomó hulladék. Közben telefonáltam is legalább 3 órát. El voltam magammal. A dolgok jó része ment a kukába, mert most azért válogatok, hogy kevesebb dobozt kelljen majd pakolni, amikor  szétverem a házat egy kicsit felújítani. És most van időm. 

És... hát elmondom. Reggel vettem egy üveg hubit, hogy majd kortyolok egyet kettőt. Estére elfogyott az egész üveg. És a durva az, hogy álltam a lábamon, nem vót semmi bajom. Gyakorlatilag, mintha nem is ittam volna. Lehet, hogy kicsit segített a pogácsa, meg az a púpos tál húsos szószós tészta, amit ebédre ettem, meg a reggeli kalóriabomba. Minden esetre ma is megérte élni.