Ráébredtem, hogy én reggeli bagoly vagyok. Este már nem nagyon szeretek semmit csinálni, csak csinálom. Viszont reggel annál inkább! Ma is időben keltem, kipihenve. Jól érzem magam. A teliholdban gyönyörködve élvezem a kávét és a bagarettát. Amikor mások még bőven egy rem fázisban vannak, én már túl vagyok a készülődésen, a reggeli tornán és összeraktam a bevásárló listát. Nyitás után nem sokkal már a boltban kamillázok néhányad-magammal, kik többiek álmos szemekkel böngészik a választékot. És mikor a nap még csak ásítozva kel fel, vöröses színével beragyogva az utat, akkor én már baktatok haza felmálházva. Lassan megyek, nem sietek. Gyönyörködöm. "C'est la vie", a jó értelemben. A nap első sugarai kísérnek haza. Szép az élet.

A kutyák is csak csodálkoznak, amikor hazaérek. Látom a félre biccentett fejüket. A kérdő tekintetüket. A rosszaság generátor az agyukban most egy egész más kérdést ültet ki az arcukra: "Gazdi! Bazdmeg! Te mikor mentél el, hogy most jössz haza?" Gondolom átaludták az indulást. Hehehe.. Kipakolás, bepakolás, elpakolás, átpakolás és a többi. Aztán tipegés a konyhában balra, jobbra, fel s alá. És amikor ennek vége, kész az ebéd, a konyha csillog, a komposztra való is kint van már a dombon, és nem mellesleg a pocakom is tele a reggelivel. Bolognai szósz lett. Mondjuk amit én csinálok az inkább "BolognaiMilánóiMindentBeleMivanMégAHűtőbenÚgyAJó" szósz. És kívülről talán úgy nézek ki, mint egy normális ember, aki időben bejelentkezik a munkába. Pedig én aztán abszolút de nem vagyok normális. Ki is kérem magamnak, ha ezzel a szóval sértegenek. Vagy hát, valahogy talán valamennyire biztos mégis. Bár szerintem mindenki szentül meg van győződve arról, hogy Ő a normális, a többi meg helikopter. Aztán mikor átnéz a szomszéd ablakán, csodálkozik, hogy miért ilyen hülye mindenki. És amikor egymást nézik... na ennyit erről. Nem vagyok filozófus.

Úgy tűnik, ma beköszöntött a tél. Apró pici pelyhekben, de itt is kitartóan esik a hó. Na lesz ebből nagy hűhó az utakon. Még szerencse, hogy nem kell menni sehová és valami isteni sugallat következtében, ma reggel bevásároltam. De minthogy eszembe jutott, hát képre vettem az én téli karalábém. Ami ugyan nem jó semmire, de szép zöld. Ám ha jobban belegondolok, zöld trágyának talány jó lesz. Ha, beásom.

Mivel látszólag ma Furtuna kegyeltje vagyok, lencsevégre kaphattam az egyik kedvenc madaram. Pont itt az ablak előtt gondolta, hogy ő lakmározik egyet. Egyik szememmel a monitort néztem, a másikkal meg őt. Egyébként, amikor már esteledett, jött egy csipogi is, odú foglalósat játszani. Egyedül. Na ez a mozi megy az ablakon át. Régen azt mondtam:

És láss csodát. Helyrajzilag a "képek és hangok távoli helyen való együttes vételére szolgáló készülék" mögött ülök, amikor az üvegen át bámulok kifelé munka közben.

Estére nem maradt más, (már megint) csak a kelmék hőkezelése. Kirándultam is előtte egy nagyot a szent szilvórium forrás felé, és hű társam a segítségemre sietett. Ellentétben az esővel, ami elmosta a havat, ő inkább kedvet csinált és a végére teljesen up-to-date vagyok. Nincs lemaradás. Csak az van, ami még szárad. És nézzük a dolog jó oldalát. Napok óta a gőzben aszalódok, ez biztos jót tesz az arcbőrömnek. Hehehe...