Ahogy befejeztem tegnap az első bejegyzést, este már jött is a rengeteg gondolat, hogy mivel is lehetne a Google algoritmusait etetni. Család. A "birtok". Kutyák. És mivel éppen főzős este volt, gondoltam csinálok valami sütés/főzés teljesen kezdőknek témakört, onnan, hogy melyik a fakanál és hogyan készül a rántott hús meg a krumplipüré. Aztán klopfolás közben elengedett ennek a csoda ütőszerszámnak a feje. Innen jött, hogy szerelős, barkácsolós témakörök is lehetnének. Ha ez a blog csak egy napló lesz, akkor úgyis lesz benne minden. Vegyes izé bigyó.

Aztán jött a nagy szikra. Lehetne ilyen "5 minute creativity" féle csupa haszontalan okossággal tölteni a netet. Mert találmányaim azok nekem is vannak. Persze nem célom egy rakás hülyeséget feltenni a netre, mert van már ott elég. Na de ki mit gondol. Mások szerint ez a hülyeség... na mindegy. Egy talán belefér. Mert hogy is mondják? Ha hülyeség de működik, akkor nem hülyeség? Megosztok egy konyhai találmányt, amit véletlen alkottam meg. Ez a takarító-mosogató szivacs. Elkészíteni nem bonyolult, mosogass jó éles kést, gondolj közben másra és véletlen se figyelj oda, vágj bele jól a szivacsba és kész is van. Majd örülj, hogy nem a kezed vagdostad meg, igyál egyet a nagy ijedtségre és csodálkozz rá a vadi új konyhai 2-in-1 eszközödre.

És hogy ez miért jó? 

A dolog pofon egyszerű, főleg ha úgy szakácskodsz, mint én. Hogy közben lecsúszik pár feles meg egy sör. Borítékolható, hogy mindent szét fogsz szórni és a végén (egyébként így is, úgy is, de ez mindegy) takarítani kell. Na mármost fogod a szivacsot és a bevágással könnyedén fel tudod csippenteni a kiszórt morzsát, lisztet miután törölgető mozdulatokkal pici halmokat képeztél belőlük. Ugye milyen jó!? (-: És itt azért hozzá tenném, hogy a végére igen finoman fűszerezett rántott husi lett belőle. Épp most sütöttem ki. És mint eddig majdnem minden ételt, büszkén és mosolyogva faltam be. És persze az egérkéket is kisütöttem a kutyáknak. Este megkapják az ugatkák. Lesz örömködés!

Eszembe jutott még annyi minden. Például, hogy ősszel pillangót mentettem. Nem tudom miért, de ott héderelt a fűben én meg jártamban keltemben kerülgettem és aggódtam, hogy ne lépjek rá. Egyszer aztán fogtam, felemeltem. Nem nagyon akart jönni, de aztán a kezemben maradt. Elvittem egy meleg helyre, a  kerti szerszámos kamrába. Na ott meg már leszállni nem akart a kezemről, minden körmével kapaszkodott. Letettem végül a földre, aztán 1-2 napig még csekkolgattam hogy van, majd eltűnt. Elpusztult vagy leásott Kínáig, esetleg valami megette, fogalmam sincs. De élmény volt. Mikor tart az ember a kezében egy pillangót?

Mióta új életet kezdtem, rászoktam, hogy reggel reggelizek. Munka előtt, vagy bárhova megyek, előtte mindig. Szóval reggel kaja van. És mivel ma rántott hús lett az ebéd (mondjuk nálam ez ultimate kaja, jó reggelire, ebédre, esti nasinak magában, étkezések közötti étvágy csökkentőnek, csak mert annyira szeretem), adódott, hogy bundás kenyér legyen a reggeli. Imádom azokat a habkönnyű bundás kenyér falatkákat, amiket csinálok. Teli has és üres zacsi, akkor boldog minden pasi. Nemde? De de.. 

A végére - ami szintén a tegnapi ötlet áradat közben jutott eszembe - még egy kis természet. Féltem ezektől a nagy fáraóhangyáktól, hogy jajj mi lesz, mert a kis hangyákat is utálom ha bejönnek a házba, itt meg aztán van kicsi meg nagy is. De szerencsére csak éjszaka aktívak, nem is nagyon látom őket nappal. Ugyanakkor, mint kiderült, nagyon hasznosak. Történt ugyanis, hogy vannak nekem citrom fáim, de az egyik mindig tetves. Mert a kicsi hangyák ott keltetik maguknak a tetveket, így a fáról mindig csöpög a ragadós trutyi. Aztán amikor ellepték a fát ezek a godzilla hangyák én csak fogtam a fejem, hogy hű meg hú meg világvége. Na azt' mi lett belőle? Na? Na? Úgy letakarították róla a tetveket, mintha soha nem lett volna! Nature rulez! Többet nem veszek permetszert.

És zárásul egy kép. Az egyik odúba azt hiszem kezdenek beszokni a verebek és mintha pici tollakat hordanának be. Remélem fészket építenek. Mondjuk ez nem az az odú, amiről szó van, mert arról pont nem csináltam képet, de akkor is cukik amikor feltérképezik a terepet.