Ez egy fura nap. Reggel minden deres kint és olyan érzésem van, hogy hideg van, nincs kedvem kimenni a kertbe. Ha dolgozni kell, akkor a kertbe mennék, ha mehetnék a kertbe, akkor inkább dolgoznék. Ezért fura. Így indult a nap, és ma valahogy a bacon szalonnára ütött tojás sem volt az igazi. Franc tudja miért, talán mert magában ettem, mert elfogyott a paradicsom és a kenyér is szikkadt volt már. Szójaszósszal meg csak nem öntöm nyakon.

Tegnap kitaláltam, hogy ma elmegyek a gazdaboltba lemosópermetért. Mert nem csak a szőlő néz ki úgy, ahogy, hanem a gyümölcsfákon is látom, hogy nem teljesen egészségesek. Gondoltam ez majd segít. Annyira még nem vagyok elkésve, de sajnos a barackot már nem fogom tudni lemosni, mert kipattantak a rügyek.

Ha már itt tartunk, alig várom a virágzást. (-: Szóval jól kitaláltam, hogy a lasagne előtt beiktatok egy gulyáslevest. Ha már úgyis bele kell tenni a popóm a fémszekérbe, akkor útba ejtek egy bevásárló központot is. Persze a terv az volt, hogy gyorsan megcsinálom a kaját és délután megyek a kertbe, mert jó idő lett, kisütött nap, és megjött a kedvem is hozzá. Meg, amit elterveztem, jó lenne meg is csinálni.

De mindennel csak az idő ment. Kerestem a pudingos túrós receptjét. Nem volt meg. Telefon. Más is keresi. A tehervonat keresztbe állt előttem hosszú percekre. Úgy tele volt a Tesco, mintha karácsony lenne. Estébé… Elég későre járt már, mire hazaértem. Aztán mire készen lettem az ebéddel… hát hát. Borítékolható volt, hogy szétégetem a számat is, mert olyan éhes voltam már, hogy gondolkozás nélkül lapátoltam az arcomba az ételt. Ami mellesleg nem sikerült túl jól. Édes lett. Nem tudom miért. Olyan fura. Nem rossz, ehető, de akkor is. Tán még sosem csináltam gulyáslevest. Ránézésre jónak tűnik, asszem.… de ha csak nézem, nem lakok jól vele.

Na ettől sem lett olyan hűdejó kedvem, hogy én majd most megváltom a világot. Se a reggeli, se az ebéd, az idő meg oda lett. Egy órám maradt sötétedés előtt. Toltam, húztam, vontam a furikot magam előtt, után, mellett. Csak annyira futotta, hogy a ház körül rendbe tettem a növényzetet, (maradék) magját szedem a kúpvirágoknak, amiből legalább ennyi, ha nem jóval több van még a birtokon. Elszáradt dolgokat összeszedtem, levagdostam. Az árnyékliliomok is jobban néznek így ki. Kíváncsi vagyok mikor kezdenek majd hajtani. Metszés, permetezés, elmaradt. Borsó nincs elvetve. Amit elkezdtem, azt sem tudtam befejezni. Na ettől meg aztán végképp elszontyolodtam. Azért valami jó is történt, mert megint találtam meglepetés virágokat a dzsindzsában. Újabb lila krókuszok. (-:

Szóval ittam egy két vodkát, de jobb kedvre ettől sem derültem. Viszont kitaláltam, mivel menthetem meg a napot! Ha már így alakult, legalább a sütit megsütöm este. Vettem új tepsit, magas falút, amiben jobb az odalast sütni. Ki kellett próbálni. Újabb leckét kaptam az élettől. Keresztapa receptjét milligammra be kell tartani, mert ő tud sütni, főzni, én meg csak próbálok. Bármit, ami a neten van nyugodtan át lehet írni, de Keresztapa receptje innentől kezdve, mint a Biblia. Szóról szóra, betűről, betűre. És ha csak egy fél szem porcukor kell bele, akkor azt nagyító alatt ketté kell vágni, nincs mese. Na ennyi duma után a lényeg. Sütőpor íze lett. Tulajdonképpen éhen ma sem haltam, csak nem élveztem annyira a táplálkozást, mint általában. Az időt meg elvitte a Nesquik nyuszi. Ez a nap az ördögé.

Ma is megérte élni.