Szóval nincs más dolgom, mint bólogatni és csinálni, amit mondanak. Bízni és bízva bízni. Azt meg nem kell érteni, hogy a számok hogy jöttek ki. De ha se matematikus, se közgazdász nem érti, akkor szerintem nem a vétel a rossz, hanem az adás. De ne szaladjunk ennyire előre.

Ma nem jól ébredtem. Ez a Sub Bass Monster nóta tölti meg a fejemben lévő csendet (űrt, hehehe), meg a gondolatok. És csak a tegnapiakon kattog az agyam, nem tudom elengedni. Pedig újabban, mióta sok dolgot elengedtem, jókedvűen ébredek, nem nyomaszt semmi. De sajnos a családban most van egy kis affér egy gyorsan nagy hozamot ígérő befektetés kapcsán. Amihez aztán sok közöm ám nincs. Nem nyerek és nem vesztek rajta semmit, csak dolgom van vele - sajnos. A csillagok állása meg messze van az ígéretektől, és nem miattam vagyunk ebben a helyzetben. Kifejezettem nem tetszik, amikor valaki a szoba másik feléből kiabál bele egy telefon beszélgetésbe és közli, hogy nekem mit kellett volna vagy kellene csinálnom. A hátam közepére nem kívánom ezt az egészet. Annyira kell nekem, mint egy tályog az alfelemre. "Együtt közösen". "Magyarország előre megy". És minden hasonló szép szlogen egy nagy kamu, de lehet benne hinni. Jobban belegondolva a multikat is ez tartja egyben. "We are Bosch". De a munka mennyiség eloszlásának részletezésétől inkább eltekintenék.

A papírmunkát meg aztán kifejezettem utálom. Nem sok dolog van az életben, amit rühellek, de ez az. Nálam a papírok mindig csak gyűlnek (hetekig, alsó hangon) és kell egy este, amikor rászánom magam, hogy megcsinálom, rendszerezem, elpakolom, kiválogatom, stb.. mert ezt azért kell, nem lehet elhanyagolni. Spóroltam én már így nem egyszer pénzt, hogy megvolt a számla és visszavittem. Minden megvan, csak néha keresni kell. Azt hiszem ezzel kiveséztem a témát. Összefoglalnám röviden:

A pénzért mindig is meg kellett dolgozni. Csak néhányan keveset dolgoznak érte, a többiek meg sokat.

De ha megnézzük a dolgot máshonnan, akkor tulajdonképpen lehet ebben is találni valamit, aminek tudok örülni. Hogy szól a fejemben a zene. Rendszeresen, leginkább reggelenként. És ez jó. Nagyon jó! Mindig más dallamok, más dalok jönnek elő a semmiből. És ez azt jelenti, hogy nem vagyok stresszes. Ismerem már magam ennyire. Lehet, hogy dolgok bosszantanak, de itt vége is van. Például bosszant a szarakodás a papírokkal, elvett tőlem ma reggel egy szalonnás tojásnyi időt. Szóval ma nem csináltam magamnak fincsi reggelit. Kár érte. Ugyanakkor annak is örülhetek, hogy végre olyan dolgozó szobám van, ahol a nyomtatót nem kell mindig a gép mellé cipelni. És nem mellesleg a kilátás a "birtokra" csodás. Yeah! És a legjobb az lesz, amikor reggel zuhanyzás közben olyan dallam szólal meg bennem, ami saját, és el tudom játszani gitáron. Egyébként most, hogy ezt jegyzetelem, látom, hogy apró pici alig látható pelyhekben elkezdett esni a hó. Ho ho hó. Vagy a szomszéd fűt valami durva dologgal és ez csak pernye... (-:

Ebéd után van szerencsém hallgatni a vidéki csendet. Ebben a gyenge hószállingózásban a szomszéd éppen fát vág. Mostanában vett egy Stihl fűrészt. A dolog csak azért érdekes, mert általában tényleg síri csend van. Nem hallatszik az autók zaja, csak a kakas kukorékolás és a kutya ugatás töri meg néha a szél zaját vagy a napsütést. A másik meg, hogy nagyon irigylem tőle ezt a láncfűrészt. (-: De frankón. Nem mintha jelen pillanatban szükségem lenne rá, de nézegettem régen amikor még talonban volt a dolog. És hát pont ilyet néztem ki én is. Szóval ez most már csak a birtoklási vágy, ami dolgozik bennem. De azt hiszem kompresszorom előbb lesz, mint ilyen zümmögőm. De ilyen is lesz, csak, hogy legyen. Mert kelleni fog. Eccer..

Persze a havazásból estére nem lett semmi. És mivel vár rám némi vasalni való, felbontok egy sört hogy olajozottabban menjen. (-: De hogy a mai bejegyzés se maradjon élmény nélkül. Volt itt mit felfedezni a "birtokon" és még mindig van olyan hely, ahol nem jártam, mert azt hittem, hogy csak egy akna. De miután beszélgettem a szomszéddal kiderült, hogy talán más is van ott. Majd most hétvégén megnézem. És van egy földbe ásott szedett-vedett verem is a kert egyik hátsó sarkában. A kapaszkodó kidől, a lépcsőnek odatett tégla kifordul, az egyik oldalát már félig benyomta a föld, a teteje meg olyan, amilyen. OSB lapokból és egyéb maradék anyagból mindenféle zsaluzás, megtámasztás nélkül félig a földbe ásott kis házikócska. (Szóval van itt mit csinálni.) Merthogy állva lehet benne közlekedni. És vannak benne polcok, tárolók és egy olyan darázs fészek, amit még sosem láttam.

A darazsakat nem szeretem, mert ők hobbiból csípnek, kis rohadékok, és fáj és duplájára dagadok. Azóta az ellenségeim, mióta begónia locsolás közben egymás után nem sokkal kétszer is sikerült ugyanabba az ízületbe csípni valamelyiknek. Írtom őket mert fészkelnek a padláson, csőben, ahol csak lehet. Na de ilyet még nem láttam. Ez a természet egy csodája. De ezt én leverni - azt hiszem - nem fogom. Hívok szakembert, mert a nagyobbik akkora mint egy focilabda. Lehet, hogy beleszúrok valamit és rohanok, hogy megnézzem lakják-e, de még ezt sem tudom.